Gyerek és kutya
Gyakran feltett kérdés, hogy a gyerekek maradhatnak- e egyedül kutyával, mehetnek-e iskolába a foglalkozásokra? És még számtalan kérdés vetődik fel a szülőkben, hogy a csemetéjük számára megvett kutyával hogyan tud majd bánni gyermekük.
Ez valóban egy összetett választ igénylő kérdéssor. Nézzük meg mi játszódik le a kutyánkban. Amíg kutyánk kölyök, addig talán nincs is gond, hiszen mondhatnánk egy korosztály, egy súlycsoport és egyforma magasság. Persze ez utóbbiak némi túlzással mondhatók, de talán így lehet a legjobban jellemezni gyermekünk és a kutya közötti fizikai viszonyt. Ami természetesen azért is fontos, hiszen a testi fölény befolyásoló tényező kutya és kutya illetve ember és kutya között.
De, ahogy fejlődik kutyánk, úgy kezd -fajtától függően- növekedni és erősödni. Egy idő után bizony testileg erősebb és vadócabb lesz. Mivel kiskorú gyermekünk ilyen gyorsan nem növekszik, ezért kutyánk előbb-utóbb elkezd ráérezni, hogy ő az erősebb fizikailag. Mi is történik ilyenkor? Hogyan mutatja ki kutyánk, hogy tudatában van fizikai fölényének? Elkezdődik a felugrálás, harapdálás, nadrág húzogatása. És bizony hiába csap oda gyermekünk, csak nem akarja abbahagyni. Mindez azért van, mert a hadonászás nem egyenértékű egy domináns viselkedéssel, mely a falka vezérekre oly jellemző. Sokszor ilyen esetekben történnek a kutyás támadások, mikor egyedül hagyjuk gyermekünket a kutyával, aki játéknak tekinti az egészet, de a mozdulataival leginkább egy zsákmányra hasonlít a kutya szemével nézve. A kutya, fejlődése során megtapasztalja, hogy a csapat leggyengébb láncszemén kitöltheti dühét, esetleg a nem megfelelő képzés, bánásmódból adódó frusztrációját, pótcselekvéseit. Mivel gyermekünk fizikailag nem tudja “megmagyarázni” a kutyának, hogy nem szabad, ezért nem tud a rangsorban ebünk fölé kerülni. Persze a kutyához nem értő emberek és kutyák között ugyanez történhet. A nem határozott, tudatos fellépés, magatartás az állattal szemben, nem a várt reakciót fogja kiváltani. Éppen ezért, ha egy gazda azt mondja, hogy a kutyával semmi gond nincs, de az odaérkező gyerekekre vadul acsarkodik, vagy rosszabb esetben támad a kutya, az egyértelműen azt jelzi, hogy a gazdi és kutyája között a viszony nem harmonikus.
Ahhoz, hogy gyerekünk értsen a kutyához, mindenképp érdemes bevonni őket a képzésbe. Együtt kell éljen a kutyával, meg kell ismerje a negatív és pozitív oldalát kedvencének. Az azonban nagyon fontos, hogy lehetőleg méretben, temperamentumában olyan kutyát válasszunk, amely gyermekünk számára is elfogadható és kezelhető, illetve fizikailag is elbírnak velük, meg tudják tartani pórázon, nem rántja el őket. Mert ha ezek a kritériumok eleve nincsenek, akkor már az első próbálkozásoknál kudarc élmény érheti kislányunkat, kisfiúnkat. A kutyaiskolában különös gonddal kell figyelni a gyerekekre és bizony ez nem is könnyű feladat. A gyerekek még sok dolgot nem értenek. Ezért lehetőleg az ő nyelvükön érdemes elmagyarázni a kutyaképzés rejtelmeit, de a képzés szakszavait nem kihagyva a magyarázatokból. Az a család, vagy az a gyermek, aki egész pici korától kezdve kutyák között van, szinte magába szívja a kutyák viselkedését, mozdulatait és később már nem okoz számukra problémát megérteni az állatokat, az ok-okozati összefüggéseket.