Kutyabajnok
Talán sokan látták a kutyabajnok című filmet. A történet során a főhős találkozik szánhúzó kutyákkal, amelyekről azt gondolja, könnyen fog velük megismerkedni. De hiába minden kedvesség, a szánhúzó kutyák nem fogadják be könnyen a falkába, bizony gyorsan helyére teszik hősünket.
Menekülés, félelem, vicsorgás. Ez jellemzi a főhős és a kutyák közötti kezdeti kapcsolatot. Valaki azonban azt tanácsolja hősünknek, hogy a rangsor vitát úgy tudja a helyére tenni, ha beleharap a vezérkutya fülébe. Nos, hősünk ezt megteszi és láss csodát, az eddig falkavezér kutya alárendelt kutya lesz. Ettől fogva a főszereplőnek már sok gondja nincs a szánhúzó négylábúakkal, csupán a vezényszavakat kell helyesen használnia.
Nézzük meg, vajon tényleg a kutyánk fülébe kell-e harapni ahhoz, hogy a vezető pozíciót a falkában átvegyük.
Tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy a kutya fülébe harapunk-e, vagy csúnyán nézünk-e rá, vagy más módszerekkel harcoljuk ki a vezér pozíciót. A lényeg az, hogy a kutya érezze, abban a pillanatban nem vicceltünk és nem játszani szeretnénk vele. Ha a mozdulataink, a jelzéseink egyértelműek a kutya számára, abból nagyon gyorsan észreveszi, hogy nem játékra hívjuk, hanem bizony a rangsorban fölé szeretnénk kerülni.Van kutya, amelyiknél ez könnyebben megy, van akivel komoly harcot kell vívni. Az is lehet, hogy filmbéli hősünk esetében a kutyát váratlanul érte ez az emberi- ám a kutya számára is érthető – reakció. Persze a valóságban ez nem ilyen egyszerű.
A kutya érzékenységétől, örökölt tulajdonságaitól is, és még számos tényezőtől is függ, milyen gyorsan és mekkora ellenállással reagál mozdulatainkra. Ne féljünk utánozni a kutyák mozdulatait, a viselkedését, jelzés rendszerét. Bizonyára mindenki ismeri a Suttogó c.filmet, mely egy lóval történő kapcsolatfelvételről szól. Pat Parelli és Monthy Roberts nevéhez fűződően, akik éveken keresztül tanulmányozták a musztángok viselkedését természetes környezetükben. Téves felfogás, hogy a suttogó módszer a ló fülébe történő suttogást jelenti.
A lovak által használt jelzések felhasználását jelenti, értelemszerűen az emberi lehetőségekhez igazítva. Téves elgondolás, hogy a lovak és a kutyák puszilgatással és egymás babusgatásával kommunikálnak kizárólag. Ha valaki látott igazi csődör musztángot, az láthatta azokat a komoly sérüléseket, amiket a dominancia harcban okoztak egymásnak, illetve a kancáért folytatott küzdelemben szereztek. A kutya sem tesz másként. A küzdelem a kancákért, szukákért folyik.
Pontosabban ki örökítse a génjeit. Melyik szukától legyenek a kölykök és ki legyen az apjuk. Hozhatnánk példának a farkasokat. Ha nem az alfa szukától jönnek világra a kölykök, az alfa szuka bizony elpusztítja azt anyaállatot, akitől a kölykök születtek, mert nem a megfelelő gének fognak így öröklődni. A vezető szerepért vívott küzdelem bizony nem könnyű az állatvilágban. A küzdő állatoknál előfordul, hogy sérüléseikbe elpusztulnak. Aki életben marad, az lesz a domináns egyed, aki életrevaló, a csapatát is meg tudja védeni egy külső betolakodóval szemben.
Ha ezek a gének örökítődnek egy megfelelő alfa szuka génjeivel, akkor feltehetőleg életképes utódok születnek. Csak ilyen hierarchikus rendben maradhat életben egy falka. Éppen ezért a kutyánkkal való foglalkozás során ezeket a szempontokat is nagyon komolyan kell venni, mert kutyánk nem emberként kezel minket. Számára nagyon is kutyák vagyunk, és ennek megfelelően is fog kezelni minket gazdikat.