Sok emberben merülnek fel kérdések az állatok viselkedésével, szokásával kapcsolatban.
Miért repülnek V alakban a ludak? Miért csinál fészket a kutya magának, miért van különbség a farkas és a kutya viselkedése között?
Darwin forradalmasítva a tudományos gondolkodást, sok kérdésünkre meg is adja a választ. Darwin nagy figyelmet szentelt az állatok viselkedésének. Az „ember és állat érzelmeinek kifejezése” című munkája egy nagyon hasznos forrásmunka. Munkáját számos jelentős európai és amerikai tudós követte, majd századunkban Pavlov munkásságával megkezdődött az állati viselkedés alaposabb tanulmányozása és megértése. Pavlon az ún. „feltételes reflex” kísérletei tették többek között lehetővé, a viselkedés a tanulás tudományos elemzésének továbbfejlesztését is. Az etológiával foglalkozó zoológusok, természettudósok, kezdetben az állatok ösztönös vagy sztereotip mozgását tanulmányozták. Napjainkra az etológia már kiterjesztette kutatását más területekre is. Az egész szervezet tevékenységével foglalkozik, és kutatásainak középpontjában a viselkedés áll.
A viselkedés a cselekvő élőlény kapcsolata a környezetével.A pszichikum és a viselkedés egységet alkotnak. Meghatározzák az örökölt gének, a szerzett tapasztalatok, hatások, tanulási folyamatok.
A veleszületett viselkedésmódnak, ösztöncselekvésnek – ösztönnek nevezzük azt, amikor az állat előzetes tapasztalat nélkül teremt kapcsolatot környezetével. Az ösztönt sokan belső késztetésnek, motivációnak mondanak. (angolul – drive)
Az ösztönös cselekvéseket visszavezették a feltétlen reflexekre. Egymásba kapcsolódó reflexek sorozata a Pavlovi tanítás szerint. További tanulmányok azonban arra engednek következtetni, hogy az ösztön nem lehet a reflexek láncolatára egyszerűsíteni. Az ösztönt és a reflexet éppen az különbözteti meg a egymástól, hogy egy bizonyos szervi állapot, amely meghatározott mederbe tereli bizonyos ingereknek a tevékenységét, egységes egésszé szervezi a különféle reakciókat. Ezt lehet hívni ösztöntevékenységnek, ösztöncselekvésnek, ösztönös viselkedésnek. Olyan mozgások vagy cselekvések összessége, amelyeket jellemzőek egy adott fajra, és adott helyzetben, az adott faj minden egyede a fajra jellemző módon (fajspecifikusan) fog viselkedni, mozgást végezni, sajátos hangot adni.
Az ösztöncselekvés egyik alapvető feltétele valamilyen külső inger. Olyan specifikus inger, mely a szerzett tapasztalattól, a tanultaktól eltérő, független ösztönmozgást vált ki. Pl. az újszülött kiskutya ösztönösen keresi az anyatej forrását az anyaállaton. Hogyan kapcsolódik ez a külső tényezővel. Egy kutya, amelyik ingert érez egy bizonyos cselekvésre, azt mégsem végezheti el, mert környezete nem nyújt hozzá megfelelő kulcsingert.
Ha egy drive ( belső motiváció) kifárad beszélünk ösztönkifáradásról. Pl egy kísérleti macska elé rövid időn belül sok egeret engedünk, egy idő után a macskát már nem érdekli az egér. Nem azért, mert kifárad, hanem azért, mert a zsákmányszerző ösztönét már kielégítette és már többé nem érdekli a mozgó egér. Ez pont olyan, mint amikor éhesen rávetik magukat a palacsintára, de a 10. nél már nem érdekli önöket, mert jóllaktak vele.