Sokszor hallom, amint mesélik ismerősök, kutyások vagy nem kutya tulajdonosok, hogy az utcán sétálva egyszer csak megharapta őket a kutya, odakapott a lábukhoz. Nos mi az igazság, mi lehet a háttérben?
Utcán sétálva magam is tapasztaltam a fentihez hasonló esetet. Egy kis méretű kutya váratlanul nekiugrott a lábamnak és belekapott. Nos, a gazda reakciójából – és persze a kutyáéból – is azonnal értettem, miért történt az eset. A gazda ugyanis egy idősebb bácsi volt, aki a történtekre semmit nem reagált. A kutya viselkedése egyáltalán nem lett korrigálva, és az egész szituációt, reakciókat látva, rögtön tudni lehetett, hogy ez otthon sem történik másképpen. Vagy ha igen, az sem a megfelelő módon. Ezért a kutya átveszi a vezető szerepet, vagy nem veszi át, mert egyénisége nem teszi alkalmassá erre a feladatra, de feszült lesz és nem érzi magát komfortosan az emberek világában. Nincsen aki igazán kutya módra segítené a kutyát a helyes magatartás elsajátításában. Gondoljunk csak bele, egy anyakutya, anyaoroszlán vagy bármely más ragadozót említhetném, szükség esetén bizony ad maflást a kölykének, megrázza a bundájánál fogva és valahogy ráveszi kölykét a vadonban, hogy amíg az anya vadászni van, addig kölykök csendben várják őt a barlangban. Az interneten keringenek olyan videók, filmek, ahol pl. az aludni nem akaró kutya kölyköt, az anya határozott mozdulattal a nyakánál fogva a helyére vitte, majd a mancsával adott pofonnal meg is erősítette figyelmeztetését a kölyök felé. A kölyök megértette. Abban a helyzetben ugyanis az anyaállat szerint ez lett volna a helyes magatartás a kölyök kutyának. Képzeljék csak el, hogy a szafariban, ahol másodpercek alatt megtörténik egy támadás, ahol a legkisebb zajra is felfigyelnek a vadászó ragadozók, ott gyorsan és okosan kell cselekedni az anyaállatnak. Sokszor gondolkodom, mi emberek vajon miért nem tesszük ezt. Sokan keverik a verést, a korrigálással, a média vagy szomszéd hatásának. Van olyan kutya, akinek elég egy rossz nézés, van amelyik határozottabb korrigálást igényel. Sajnos a média és az egész kutyaképzés abba az irányba tolódik el, hogy rosszul értelmezik az állatvilágban zajló eseményeket. Nyilván a pozitív szemlélet fontos, de a negatív élményekből és a kudarcokból a kiskutya, ember, állat egyformán tud tanulni. Ha nem vagyunk szomjasak sose tudjuk meg mennyit ér a víz, ha nincs melegünk, nem tudjuk mennyit ér a hűvös lakás. Az élőlényekkel való bánásmód az jelenti, hogy a pozitív és a negatív tapasztalatokat, korrigálásokat megfelelő arányban, jól, jó reakcióval, és megfelelő ideig használjuk. Ha nem tereljük helyes irányba kutyánk viselkedését, abból lesznek az utcán váratlanul és látszólag ok nélkül támadó kutyák. Pedig az ok megvan. És ott rejlik a háttérben, a gazdi házában, életterében. Ahogyan kezeli a kutyáját, ahogyan viselkedik vele. A kutya ok nélkül nem támad. És az ember sem lesz ok nélkül dühös. Az az ember, akinek az otthoni háttere nem megfelelő, az a munkahelyén vagy az utcán, vagy buliban fogja kiadni mérgét. Vagy éppen fordítva. Otthon. Hát miért ne tenné ugyanezt a kutyánk is? Kezeljék kutya módjára a kutyáikat, vigyék iskolába, vagy szakértőhöz, foglalkozzanak vele úgy, ahogyan a ragadozó szeretné.