A kutyák általában ritkán értik félre egymás jeleit. Ez talán a kölyökkutyákkal fordul elő, akik még nem ismerik a másik kutya jelzéseit, hiszen a tanulás fázisában vannak. A másik kutya gesztusainak egészére figyelve érzékelik az ellenfél vagy barát jelzéseit.
Még akkor is érzékelik a hangulatát, ha egyértelműen a szembejövő kutya nem vicsorít. Viszont felemelt farokkal és a hátán felálló szőrrel, lassan, szemét az ellenfélen tartva közelít. Olyan ez, mintha a kutya társas kapcsolatában többszörös biztonsági rendszerrel működne. A kutyának több száz jele van annak kifejezésére, hogy milyen a hangulata. Ha ellenfelére akar ugrani, ezt a következő jelek mutatják a másik kutyának: hátracsapott fül, morgás, fogak mutogatása és egész testtartása fenyegővé válik, lassú, megfontolt, dominanciára utaló mozdulatok.
A közlési lehetőségeknek persze vannak bizonyos fajtakorlátai. A farok nélküli kutya nem csóválhatja a farkát, a lelógó fűlű eb nem adhatja kedélyállapot-változásának ugyanolyan jeleit, mint a farkas. Hosszú szőrű kutyáknak pedig a szőrzete elrejti arckifejezésük finomabb árnyalatait…. A kutya kifejezheti a dühét, félelmét, a bizonytalanságát vagy a félelmét, örömét vagy játékos hangulatát.