A kutyák között a különböző egyedek közötti rangsor többféleképpen jöhet létre, olykor kemény küzdelem eredményeként,néha különösebb harc nélkül. A szukák és kölykök kivételes helyzetet élveznek, ezek olyan társas viselkedési tiltásokat váltanak ki, amelyek következtében szuka magasabb rangúvá válik, mint a vele egyenlő, sőt nála nagyobb, erősebb kan.
A kutyák közötti rangsorviták szertartás szerint zajlanak le. Amikor már viszonylag közelről megpillantja egymást két kutya, merev lábakkal kezdnek el lépkedni, felveszik az önmutogató testtartást. A nyak- és a hátszőrzet felborzolódik, a fülek felfelé merednek és előreállnak, a farok ugyancsak felfelé mered. A nagyon harcias kutyák morognak is. A két kutya egymás hátulsó részét nagyon lassan, óvatosan és szinte egyszerre megszagolják. Ha a kutyák különböző neműek, a kan rendszerint elkezdi csóválni a farkát. Ezzel elismerve a szuka felsőbbrendűségét.
Ha két kan találkozik, előfordul, hogy a fenyegető, kezdeti merev pózolás után, a két kutya elmegy egy fához és vizeletével leadja a névjegyét, majd békésen arrébb állnak. Ha azonban elkezdenek morogni, majd összeugrani, kitör a küzdelem. Az a kutya, amelyik gyengébbnek bizonyul, a harc során behódóló gesztust tesz, ezzel mintegy blokkolja a domináns egyed további támadását. A behódoló kutya elfordítja a fejét ellenfelétől, mintegy szabadon hagyva a torkát. Bármily könnyűnek látszik is, ez sokszor blokkolásként hat a győztes kutyának. Persze vannak ettől eltérő esetek, de az elsősorban olyan kutyáknál jön létre, amelyeket nem jól kezelnek, így a szocializációja során nem tudta megőrizni a genetikában kódolt szabályokat.
Ha egy alárendelt kutya a fekvőhelyén fekszik kényelmesen, és egy rangidős kutya belép a területére, a fekvő kutya felkel és átadja helyét az erősebb kutyának. Egy rangidős kutya nyugodtan fogyasztja el táplálékát, a rangsorban lent álló akkor is félve nézeget jobbra-balra, ha egyedül van, és sietve kapja be az ennivalóját. Ha valaki belép a szobába, fenyegető hangokat hallat vagy abbahagyja az evést. Ha idegen fajbeliekkel találkozik, a rangsorban alacsonyabban álló állat azonnal gyanakvó-védekező testhelyzetet vesz fel, kitér a leplezetlen, imponáló testtartású elől, legfeljebb hátulról kísérel meg gyáva orvtámadást.
A kutya fiatalkori, szociális környezet és az örökletes tényezők határozzák meg egyéniségét. A kutya temperamentuma sokszor sokkal fontosabb tényező, mint a testalkat, a magasság, méretek.Sokszor látni, hogy a kis yorkik, vagy havanese kutyák elkergetik a nagyobb testű kutyákat. Egy rangsor kialakulása után hosszú ideig megmarad. Ha egy új egyed kerül a falkába, azzal csapatban és egyénileg is megvívják a harcot. A domináns kutya rendkívül magabiztosan viselkedik a többiekkel. Néha úgy tűnik, hogy egyáltalán nem törődnek a környezetükkel.Az alárendelt kutya meghunyászkodó magatartásával és testjelzésével blokkolni szeretné a támadó kutya szándékát. Elterjedt tévhit, hogy a pórázon tartott kutyákat sokkal nehezebb fegyelmezni. No igen, ámde szabadon meg nem engedhetik a kutyákat. Nos, mi lehet a megoldás. Kezdetektől fogva szocializálás, és helyes kezelése az erős temperamentumú kutyának.
A kutyának számos olyan speciális ösztöncselekvése van, amely konfliktushelyzetben csökkenti a verekedés veszélyét, illetve a verekedés során visszatartja attól, hogy a másikat súlyosan megsebesítse. Ezek a megalkuvási gesztusok.
A domináns kutya nem mutatja ki feltétlenül felsőbbrendűségét. Az a kutya, amelyik magabiztosan képes ellenfelét megölni, nem mindig törekszik fölényre mindaddig, míg a másik nem viselkedik kihívóan.
Idősebb kutyák viselkedése már megfontoltabb, hacsak lehet, elkerüli a harcot. Ez részben a tapasztaltságát mutatja, de lehet, hogy pozícióját nem akarja elveszíteni. Azzal hogy öregszik, ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy pozícióját megőrízni könnyebb, mint azt újból kiharcolni.