Hogyan bánjunk a kutyával

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Még mindig nagy dilemma, és megoszlanak a nézetek ezen a téren. Hogyan lesz a kutya szófogadó, hogyan bánjunk vele. Legyen szó kiképzésről vagy csak otthoni tartásról. Nos, nem is egyszerű a kérdésre válaszolni. Nézzük meg az otthontartás és a nevelés körülményeit. Utazásaim során mindig csodálkoztam, hogy külföldön valahogy másképp viselkednek a kutyák. Hosszasabb tanulmányozás után a megoldást is megtaláltam. Azon országok, melyekben a megfigyeléseimet tettem, ott a kutyát nagyon sok szeretet vette körül. Mondhatnánk, hogy majomszeretettel rajongtak kedvenceikért a gazdik. Az egyik oldalról nézve, ez egy viszonylag békés, boldog kutyát eredményezett. A másik oldalon viszont nagyon sok veszélyt rejtett magában. A gazdákat elnézve, akik persze legalább olyan furán néztek ki sokszor, mint kutyáik, nagyon sok elhízott, inzulin kezelésre szoruló, menni alig tudó kutyát eredményezett. Az országokat tudatosan nem nevezném meg, mert a célom nem a kritika, hanem a példákból való tanulás. A majomszeretet és a nem megfelelő kezelés továbbá azt eredményezte, hogy a legtöbb kutya, legyen az uszkár vagy rotweiler, németjuhász mind rettegett a zajtól, az élettől. Ebből következően ugatósak és morgósak is voltak. Az egyik tanulmányom kutyapanzióban zajlott. Ahol nagyon odafigyeltek a kutyákra, macskákra.( akikről szintén ugyanez elmondható. Rengeteg inzulinnal kezelt, elhízott, morgós cica volt) A kennelek tele voltak kutyákkal. Kb. 70 kutya és 15 macska volt a megőrzőben, míg a gazdik nyaralni mentek. A kennelek fertőtlenítve, takarítva. A kutyákkal naponta háromszor sétálni mentek és csak szeretettel foglalkoztak velük., de kutya módjára. A behozott kutya és a távozó kutya magatartása között elképesztő pozitív változás volt. Voltak persze összemorgások a kanok között, és néha próbáltak verekedni is. Ilyenkor egyértelmű korrigálást igényeltek, de ettől eltekintve a kutyák remekül érezték magukat. Mindenkinek volt kedvence. Legyen az bull mastiff, különleges fajta, vagy csak egy kis öreg westie. Több éves tapasztalatom ellenére is, megható volt látni ezeket a változásokat. Persze a dilemma azért fennáll. Hogyan lehet elmagyarázni a gazdáknak, akik már fanatikusan körberajongják kutyáikat, macskáikat, hogy a  jó kutyatartáshoz, a megfelelő képzéshez, hogyan lehet a helyes utat megtalálni. Ők szinte sosem lesznek jó vezetői kutyáiknak. Ez pedig legalább olyan káros, mintha az ellenkezőjét csinálnánk. Annyi a különbség, hogy a kutyák némán fognak szenvedni és lassú kínnal viselik az elhízottság következményeit, vagy rettegéseik végig kísérik őket egész életükön át. A fizikai bántalmazás, vagy csak túlzott fegyelmezés, a nem jó időben és nem megfelelő reakcióval és helyen adott negatív, de akár pozitív megerősítés nagyobb lelki teher a kutyának. Bármelyiket is túlzásba visszük, a kutya szenvedni fog. Látványosan, vagy nem látványosan. Az elég szomorú, hogy ez ellen még nem léptek fel állatvédők. A sovány kutyán mindenki megbotránkozik, a kövéren meg nem. Csak mert az jobban csóválja a farkát, tehát akkor boldognak látszik. Az írásommal arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy mindig lehet újat tanulni a kutyákkal való foglalkozás során. Hogy a szeretettel kezelt kutya milyen pozitív eredmény tud hozni, de ne felejtsük el azt sem, hogy bármit túlzásba viszünk az káros lehet. A szeretettel történő foglalkozás nem azt jelenti, hogy szükség esetén, a megfelelő, határozott, egyértelmű korrigálás ne lehetne használni.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Itt várom a kérdésed:

kutyaiskolaFoglalkozások
a kutyaiskolában

Szombat: kezdő engedelmes, ügyességi - és viselkedés terápia, haladó engedelmes, agility edzés
Vasárnap: Kezdő engedelmes, ügyességi és viselkedés..
További tájékoztatás az Információ menűpontban!