Még mindig nagy dilemma, és megoszlanak a nézetek ezen a téren. Hogyan lesz a kutya szófogadó, hogyan bánjunk vele. Legyen szó kiképzésről vagy csak otthoni tartásról. Nos, nem is egyszerű a kérdésre válaszolni. Nézzük meg az otthontartás és a nevelés körülményeit. Utazásaim során mindig csodálkoztam, hogy külföldön valahogy másképp viselkednek a kutyák. Hosszasabb tanulmányozás után a megoldást is megtaláltam. Azon országok, melyekben a megfigyeléseimet tettem, ott a kutyát nagyon sok szeretet vette körül. Mondhatnánk, hogy majomszeretettel rajongtak kedvenceikért a gazdik. Az egyik oldalról nézve, ez egy viszonylag békés, boldog kutyát eredményezett. A másik oldalon viszont nagyon sok veszélyt rejtett magában. A gazdákat elnézve, akik persze legalább olyan furán néztek ki sokszor, mint kutyáik, nagyon sok elhízott, inzulin kezelésre szoruló, menni alig tudó kutyát eredményezett. Az országokat tudatosan nem nevezném meg, mert a célom nem a kritika, hanem a példákból való tanulás. A majomszeretet és a nem megfelelő kezelés továbbá azt eredményezte, hogy a legtöbb kutya, legyen az uszkár vagy rotweiler, németjuhász mind rettegett a zajtól, az élettől. Ebből következően ugatósak és morgósak is voltak. Az egyik tanulmányom kutyapanzióban zajlott. Ahol nagyon odafigyeltek a kutyákra, macskákra.( akikről szintén ugyanez elmondható. Rengeteg inzulinnal kezelt, elhízott, morgós cica volt) A kennelek tele voltak kutyákkal. Kb. 70 kutya és 15 macska volt a megőrzőben, míg a gazdik nyaralni mentek. A kennelek fertőtlenítve, takarítva. A kutyákkal naponta háromszor sétálni mentek és csak szeretettel foglalkoztak velük., de kutya módjára. A behozott kutya és a távozó kutya magatartása között elképesztő pozitív változás volt. Voltak persze összemorgások a kanok között, és néha próbáltak verekedni is. Ilyenkor egyértelmű korrigálást igényeltek, de ettől eltekintve a kutyák remekül érezték magukat. Mindenkinek volt kedvence. Legyen az bull mastiff, különleges fajta, vagy csak egy kis öreg westie. Több éves tapasztalatom ellenére is, megható volt látni ezeket a változásokat. Persze a dilemma azért fennáll. Hogyan lehet elmagyarázni a gazdáknak, akik már fanatikusan körberajongják kutyáikat, macskáikat, hogy a jó kutyatartáshoz, a megfelelő képzéshez, hogyan lehet a helyes utat megtalálni. Ők szinte sosem lesznek jó vezetői kutyáiknak. Ez pedig legalább olyan káros, mintha az ellenkezőjét csinálnánk. Annyi a különbség, hogy a kutyák némán fognak szenvedni és lassú kínnal viselik az elhízottság következményeit, vagy rettegéseik végig kísérik őket egész életükön át. A fizikai bántalmazás, vagy csak túlzott fegyelmezés, a nem jó időben és nem megfelelő reakcióval és helyen adott negatív, de akár pozitív megerősítés nagyobb lelki teher a kutyának. Bármelyiket is túlzásba visszük, a kutya szenvedni fog. Látványosan, vagy nem látványosan. Az elég szomorú, hogy ez ellen még nem léptek fel állatvédők. A sovány kutyán mindenki megbotránkozik, a kövéren meg nem. Csak mert az jobban csóválja a farkát, tehát akkor boldognak látszik. Az írásommal arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy mindig lehet újat tanulni a kutyákkal való foglalkozás során. Hogy a szeretettel kezelt kutya milyen pozitív eredmény tud hozni, de ne felejtsük el azt sem, hogy bármit túlzásba viszünk az káros lehet. A szeretettel történő foglalkozás nem azt jelenti, hogy szükség esetén, a megfelelő, határozott, egyértelmű korrigálás ne lehetne használni.
Üdvözlöm!
Nagyon nagy segítségre lenne szükségem a kiskutyámmal kapcsolatban. Teljesen tanácstalanok vagyunk. A kutyám 3 éves fajtatiszta Bischon Bolognese szuka. 16 éves vagyok és alapvetőleg én kaptam a kutyát, de mivel novemberben született ,így anyukámnak kellett kihordania és ő vált gazdájává. Ezt egyikünk sem szerette volna , de ebben az is közre játszik(szerintem), hogy én vagyok a kedvesebb, elnézőbb. Engem szerintem egyenrangúnak tart magával vagy legalábbis nem tisztel, sokáig gondoltam arra hogy mert én játszok vele, én viszem sétálni, én simogatom…
Ami pedig a gond: Ételt egy nap egyszer kap 7 körül, ,addig nem vesszük el amíg eszik, vagy én vagy anyukám adja. Tegnap is így tettünk, már nem evett ,de nem elvenni szerettem volna tőle hanem a fürdőbe menni, a tálja mellett kellett volna elmennem. Erre ő vicsorogva, morogva nekem támadt illetve a kezemnek . (Hasonló már volt többször is, de ilyen még nem.) Erre anyukám odament hogy elvegye tőle az edényt mire vele is ugyanezt csinálta, ilyen még nem fordult elő.
Tanácstalanok vagyunk, nem tudjuk mi tévők legyünk ezen a ponton.
Nagyon hálásak lennénk ha segítene. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Lilli,
Teljesen mindegy, hogy elvenni akarta-e a kaját vagy csak a birtokolt tál környékére menni, a kutya egy kalap alá veszi. Sajnos ez a fajta nagyon gyorsan reagál a nem megfelelő bánásmódra és gyorsan válnak támadóvá. Minél gyorsabban kellene egy szakemberhez fordulnia, mert az idegrendszer sokáig terhelődik és nehéz lesz visszafordítani a folyamatot. üdv
Üdvözlöm!
A kutyám 1 éves kan, tacsi keverék, de jóval erőteljesebb testalkattal rendelkezik. Szófogadónak mondanán, de amikor szabadon sétálunk (póráz nélkül) és meglát egy másik kutyát, akkor bármit mondhatok neki, ő csak fut a saját feje után a másik kutyához. Gondolom ennek nem így kellene lennie.
Hogy lehetne ezen változtatni?
köszönöm válaszát
Kedves Zoltán,
ennek egészen addig így kell lennie,amíg meg nem tanítja a kutyájának, miért is jöjjön vissza magához. A kutya akkor fog szót fogadni a gazdának, ha a ranglétra megfelelő fokán helyezkedik el, és ezt helyesen meg is mutatta a kutyának. Sokan azt gondolják, ha előbb esznek, mint kutyájuk, vagy mert etetésnél leül a kutya, akkor már vezető pozícióban vannak. Sajnos ebben nagyon sok tévhit van Nagyon sok téves hír, és eszme kering e témában. A behívás jó értelmezését, és gyakorlását gyakorlatban és szakemberrel érdemes elvégezni. Sokan esküsznek a pozitív, jutalmazásos megoldásban, van aki meg épp az ellenkezőjét javasolja. Kutyája válogatja, és ne feledje el, a fokozatosság elve itt jól érvényesül