Ugye nehéz elképzelni, hogy egy kutya, mint háziállat barátságot kössön egy ragadozó állattal vagy egy zsákmány állattal. Mitől függ, hogy ez megtörténhet-e. A körülmények nagyon meghatározóak, és az időzítés is fontos. A véletlenek jelentősége is óriási.
Élt egy farmon egy család, egy nagy termetű, jóindulatú és játékos kutyával. A hatalmas farmon a kutya azonban egyedül volt, a gazdin és egyéb más kisebb jószágon kívül nem volt játszópajtása. A gazdik szerették az állatokat, és állatokat is mentettek. Egy alkalommal egy sérült kis borjút fogadtak be, de csak annyi időre gondolták, míg meggyógyul. A borjú azonban ugyanúgy egyedül érezte magát, és azt érdemes tudni, hogy a borjak társ nélkül sokkal nehezebben gyógyulnak, mivel stresszben vannak. Az ügetőn és olyan helyeken, ahol lovakkal foglalkoznak, sokszor betesznek birkát vagy nyulat a ló mellé. Így ugyanis megnyugszik, az állatok jelenléte nyugtató hatással van a lovakra, tehenekre. Társ nélkül a sokkos és stresszes állapot tartósan fennmaradhat. Ez pedig lényeges élettani funkciók lelassulását, a gyógyulás lassulását okozhatja.
A két állat magányos volt, elkezdtek ismerkedni egymással. A kutya játékra hívta új barátját, aki követte. Ettől kezdve minden nap keresték egymás társaságát. Egész nap egymás mellett voltak. A gazda azonban elkezdett aggódni. Az aggodalom oka az volt, hogy a borjú gyógyult, erősebb lett, megnőtt. Mivel zsákmányállat, ezért félő volt, hogy a borjú megtámadja újdonsült barátját. Ezért a gazda egy kerítéssel leválasztotta őket. A két állat barátsága azonban nem szakadt meg. Minden nap ott álltak a kerítés mellett, és bánatosan vették tudomásul, hogy nem tudnak egymáshoz érni, nem tudnak játszani az eddig megszokott módon.
A gazda nézte egy darabig ezt, majd arra a következtetésre jutott, hogy így itt nem egy átlagos barátságról van szó. Ezért úgy döntött, újból összeereszti a két jó barátot. Hihetetlen örömmel kezdtek egymás mellett futni, borjú ( aki közben már felnőtt tehén lett), és kutya, mintha mi sem történt volna.
Növényevő állatok és a madarak kapcsolata
Sokszor látni, hogy lovak, zebrák,rinocérosz, orrszarvúak,bölények,gnúk hátán madarak szállnak meg, és rovarokat csipegetnek a hátukról. Miért jó ez a szimbiózis? Ezek a növényevő állatok, nyakuk és gerincük miatt nem tudják a hátukat megvakarni, és nem is érik el. Ezek a madarak segítik őket abban, hogy megszabaduljanak a rovaroktól. Ezzel megoldják saját táplálék felvételüket, és gyakran még pihennek is és szállíttatják magukat ezekkel az állatokkal. Persze, a növényevő állatok olykor megunják potyautasaikat, és ilyenkor felrúgva a hátsó felüket, próbálják a madarak tudomására hozni, hogy nem kívánt potyautasok. Az jó, hogy a lárváktól, és egyéb férgektől megszabadítják az állatokat, de ami sok az sok. Potya szállítást nem vállalnak.
Kertben vadászó puma és a kutya esete
Egy kisebb méretű kertben, láncra volt kötve egy dobermann. Közeledett az este, minden elcsendesedett. Az éj leple alatt azonban egy puma fedezte fel, hogy az udvarban, egy könnyű zsákmány van. Ez a könnyű zsákmány a dobermann volt, aki a lánc miatt nem tudott menekülni. A puma surranó, de igen céltudatos lépéssekkel és elgondolással haladt a láncon lévő kutya felé. Nem sokat vacakolt, nagyon gyorsan lerohanta a kutyát, akinek sok esélye nem volt egy nálánál nagyobb méretű, ráadásul szabadon küzdő ragadozóval szemben. Megkezdődött a harc. Teljesen egyértelműen a puma került felülre, a kutya pedig szinte azonnal a földre, a puma teste alá szorult. A küzdelem azonban nem dőlt el azonnal, bár azt hihetnénk, hogy a hátrányos helyzetű kutyát megölni szinte pillanatok alatt menne ilyen körülmények között. Csakhogy a kutyán egy szegeccsel kivert, széles, vastag bőrszíj volt. A puma harctechnikája pedig, hogy a zsákmány állatot lerohanva, azonnal a nyakra fog rá fogaival, így megfojtva, vagy kivéreztetve áldozatát. Csakhogy a bőr nyakörv ezt nem tette lehetővé. Harc közben morgás, vicsorgás, nyüszítés hallatszott, amelyet a szobában lévő gazda is meghallott. Ki is ment megnézni, mi történik. Amikor meglátta a pumát, minden félelem és fegyver nélkül, azonnal ment a harcoló puma és kutya felé. Hanggal azonnal rájuk kiabálva többször is. Mivel a puma nem szereti az ember társaságát, és amúgy sem bírt a dobermannal, ezért némi gondolkodás után a menekülés mellett döntött. A kutya így megmenekült.
Sólyom szarka harca
Egy borongós napon egy éhes sólyom arra vetemedett, hogy a testméreténél nagyobb szarkát támadjon meg. Az eset egy utcán történt. És nem túl megszokott volt a környéken. Már maga az a tény, hogy a támadó testmérete kisebb, mint a zsákmányállaté, szokatlan. A harc elkezdődött. Hol az egyik, hol a másik madár került felülre vagy alulra. Volt, hogy a sólyom látszódott győztesnek, de aztán az is látszódott, hogy a kihívó, azaz a sólyom kezd fáradni. Nem tudták eldönteni a harcot. Vajon mi okozhatta ezt a különös támadást?
A megfigyelők azt látták, hogy a sólyomnak csak egy lába van, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a madár nagyon éhes lehetett. Ezért kínjában támadta meg a testénél nagyobb madarat. Alapesetben egy sólyom karmainak szorítása nagyon erős. A harc végén látni lehetett, hogy a felülkerekedő szarka, megunta a harcolást, és talán ő is elfáradt. Mivel nem bírtak egymással. Ezért fogta magát és elszállt. Így a sólyom is a lehető leggyorsabban elrepült, épségben megúszva a kalandot.