Hobbi Kutyaiskola, Budapest

Egyes állítások szerint a kutya nem érez haragot, bár azt felismeri, ha az ember haragszik. Szerintük a  kutya érez félelmet, szomorúságot, örömet, csalódottságot és más érzelmeket. Van, aki szerint a kutyák igenis éreznek haragot. Tovább »

Miért is járunk kutyaiskolába.Van aki csak szereti a közösséget, mások a szabad levegőt. Vajon a kutya is szeret iskolába járni. Tovább »

Talán sokan látták a kutyabajnok című filmet. A történet során a főhős találkozik szánhúzó kutyákkal, amelyekről azt gondolja, könnyen fog velük megismerkedni. De hiába minden kedvesség, a szánhúzó kutyák nem fogadják be könnyen a falkába, bizony gyorsan helyére teszik hősünket.

Menekülés, félelem, vicsorgás. Ez jellemzi a főhős és a kutyák közötti kezdeti kapcsolatot. Valaki azonban azt tanácsolja hősünknek, hogy a rangsor vitát úgy tudja a helyére tenni, ha beleharap a vezérkutya fülébe. Nos, hősünk ezt megteszi és láss csodát, az eddig falkavezér kutya alárendelt kutya lesz. Ettől fogva a főszereplőnek már sok gondja nincs a szánhúzó négylábúakkal, csupán a vezényszavakat kell helyesen használnia.

Nézzük meg, vajon tényleg a kutyánk fülébe kell-e harapni ahhoz, hogy a vezető pozíciót a falkában átvegyük.

Tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy a kutya fülébe harapunk-e, vagy csúnyán nézünk-e rá, vagy más módszerekkel harcoljuk ki a vezér pozíciót. A lényeg az, hogy a kutya érezze, abban a pillanatban nem vicceltünk és nem játszani szeretnénk vele. Ha a mozdulataink, a jelzéseink egyértelműek a kutya számára, abból nagyon gyorsan észreveszi, hogy nem játékra hívjuk, hanem bizony a rangsorban fölé szeretnénk kerülni.Van kutya, amelyiknél ez könnyebben megy, van akivel komoly harcot kell vívni. Az is lehet, hogy filmbéli hősünk esetében a kutyát váratlanul érte ez az emberi- ám a kutya számára is érthető – reakció. Persze a valóságban ez nem ilyen egyszerű.

A kutya érzékenységétől, örökölt tulajdonságaitól is, és még számos tényezőtől is függ, milyen gyorsan és mekkora ellenállással reagál mozdulatainkra. Ne féljünk utánozni a kutyák mozdulatait, a viselkedését, jelzés rendszerét. Bizonyára mindenki ismeri a Suttogó c.filmet, mely egy lóval történő kapcsolatfelvételről szól. Pat Parelli és Monthy Roberts nevéhez fűződően, akik éveken keresztül tanulmányozták a musztángok viselkedését természetes környezetükben. Téves felfogás, hogy a suttogó módszer a ló fülébe történő suttogást jelenti.

A lovak által használt jelzések felhasználását jelenti, értelemszerűen az emberi lehetőségekhez igazítva. Téves elgondolás, hogy a lovak és a kutyák puszilgatással és egymás babusgatásával kommunikálnak kizárólag. Ha valaki látott igazi csődör musztángot, az láthatta azokat a komoly sérüléseket, amiket a dominancia harcban okoztak egymásnak, illetve a kancáért folytatott küzdelemben szereztek. A kutya sem tesz másként. A küzdelem a kancákért, szukákért folyik.

Pontosabban ki örökítse a génjeit. Melyik szukától legyenek a kölykök és ki legyen az apjuk. Hozhatnánk példának a farkasokat. Ha nem az alfa szukától jönnek világra a kölykök, az alfa szuka bizony elpusztítja azt anyaállatot, akitől a kölykök születtek, mert nem a megfelelő gének fognak így öröklődni. A vezető szerepért vívott küzdelem bizony nem könnyű az állatvilágban. A küzdő állatoknál előfordul, hogy sérüléseikbe elpusztulnak. Aki életben marad, az lesz a domináns egyed, aki életrevaló, a csapatát is meg tudja védeni egy külső betolakodóval szemben.

Ha ezek a gének örökítődnek egy megfelelő alfa szuka génjeivel, akkor feltehetőleg életképes utódok születnek. Csak ilyen hierarchikus rendben maradhat életben egy falka. Éppen ezért a kutyánkkal való foglalkozás során ezeket a szempontokat is nagyon komolyan kell venni, mert kutyánk nem emberként kezel minket. Számára nagyon is kutyák vagyunk, és ennek megfelelően is fog kezelni minket gazdikat.

Miért tanulmányozzuk a kutya viselkedését? Mire jó mindez?

Gazdik képzeletbeli válasza szerint a “kapcsolatteremtés”, “tisztelet”, “elkötelezettség” miatt …Mindez nagyon szép, de csupán eszköz és nem cél. Tovább »

A lovak domesztikálása évezredeket vett igénybe.  És talán a kutya házisasítása nyúlik vissza ilyen régre. Talán már megszokássá vált, hogy a lovak mellett emlegetjük a lovasokat kísérő kutyákat, vadászó vizslákat, beagle és számos ilyen célra alkalmazott ebeket. Érdekes megfigyelés keletkezett, miszerint a lovainkat sokkal inkább képezzük, mint kutyáinkat, pedig a lovat betanítani sokkal több időbe telik.

Mi lehet ennek az oka? tTbben azt mondják, magától tanul a kutyája, és egyébként nagyon sok feladatot tud már, ezért nem is érdemes sok energiát fektetni bele. Nos, a lovaknál nem sok ilyen mondatot hallani.

Nézzük meg a kutya és a ló életmódja közötti különbséget. A kutyák a ragadozók életmódját élik, míg a lovak a zsákmányállatok. A lovak csapatai azért alakultak, hogy megvédjék magukat attól, hogy áldozatul essenek a kutyához hasonló ragadozóknak. A ragadozók meghatározott módon gondolkodnak és viselkednek.  Gondolkodása erősen egysíkú.  Kizárólag a zsákmányra figyel, igyekszik becserkészni. Ezért a zsákmányállatoknak – mint a lónak is – folyton résen kell lenniük, szüntelenül érzékelni a környezet ingereit, változásait, a szokatlan zajt, egy közeli állat moccanását. A zsákmányállat élete szüntelenül veszélyben van. A ragadozó állat élete a gyilkolás, a préda elejtése és ezáltal a táplálék megszerzése, az életben maradás.

A lovak 360 fokra kiterjedő figyelmével szemben a ragadozókra a célratörő “gondolkodás”  a jellemző, amely kizárja a fölösleges ingereket. A ragadozók figyelme szüntelenül körbepásztáz, és soha nem lankad. Persze emellett foglalkozik a csapaton belüli helyének megtalálásával,  a beilleszkedésbe, az utódok gondoskádásával.  Amikor lovakkal foglalkozunk, bizony azt kell megértenünk ,hogy ő zsákmányállat módjára viselkedik, miközben az ember -mint ragadozó – elvárja tőle a feltétlen bizalmat. Egy ragadozóval szemben! Tovább »

Sokan nem kételkednek abban, hogy kutyáik rendkívül intenzív érzelmi életet élnek. Charles Darwin meg merte kockázatni azt a kijelentést, hogy a kutyának van tudata. Mert vajon mi játszódik le a kutyák fejében, mikor haldokló vagy sebesült társukat körbeállják és figyelmesen bámulják. Darwin mindazonáltal félt találgatásokba bocsátkozni, olyan dolgokkal kapcsolatban, melyekről tudta, hogy még rengeteg kutatást és vizsgálódást igényelnek. Ha valaki járt már állatkertben és látta a csimpánzok, magányosan ücsörgő orángutánok szemében a szomorúságot, aligha vonja kétségbe, hogy az állatok éreznek. 1976-ban Donald Griffin kutatásait érte támadás, mely szerint az állatoknak van értelmük és kritizálta a kutatókat, amiért olyan keveset foglalkoznak az állatok kognitív képességeivel. Noha Griffin nem merült el az állati érzelmek vizsgálatában, hangsúlyozta, hogy ezen a területen még rengeteg a felderítenivaló.

Vajon miért lehet, hogy kutatók ennyire nem foglalkoznak az állatok, kutyák viselkedésével.  A magyarázatok szerint részben azért, mert félnek az antropormorfizmus vádjától. Másrészt talán az állatok viselkedés és érzelmi kutatásai nem túl hálás kutatási terület. Jane Goodall például egy tanulmányában azt írja, hogy a csimpánzoknak van egyéniségük.  Ezzel pedig emberi tulajdonságokkal ruházta fel a majmokat.

A laboratoriumi körülmények között végzett állatkísérletek elterjedésével az állatok érzelmi élete még inkább háttérbe került. Erre szükségük is volt a kutatóknak, akik fájdalmas kísérleteket végeztek az állatokon, kutyákon, majmokon azt hangoztatva, hogy nem éreznek fájdalmat, vagy ha igen az emberi fájdalomhoz nem hasonlítható. Az állatkísérletek mögött megbújó szakmai és anyagi érdekek talán szolgálhatnak némi magyarázattal arra, hogy miért ez a nagy ellenállás azzal az elképzeléssel szemben, miszerint az állatoknak igen összetett emocionális életük van. Ennek megfelelően nem csak fájdalmat éreznek, hanem magasabb rendű érzelmek átélésére is képesek, mint például a szeretet, részvét, altruizmus, csalódottság és elvágyódás. Gondoljunk csak bele. Mikor reggel munkába indulva kilépünk  a kertbe, ahol kutyánk örömmel rohan elénk és elkísér a kapuig, annak reményében, hogy  ő is jöhet velünk. Amikor kiadjuk a “marad” vezényszót, szinte látni a szemükben a reménykedést majd a csalódottságot, hogy most nem lesz játék és várni kell, míg a gazdi hazaérkezik.

Talán eljön majd az a nap, amikor neurológiai szinten is bizonyítani lehet ezeknek az érzelmeknek a létezését. Addig azonban csak azok lesznek képesek megérteni a kutya és az ember közötti viselkedésbeli hasonlóságokat, akik nagyon nagy közelségben élnek velük.  Tovább »

Néhány szót ejtsünk a farkasokról, hiszen a kutya a farkastól származik. Az etológiában még ma is számtalan viselkedés formát, a farkas csapatban történő viselkedéséhez hasonlítanak, annak ellenére, hogy kutyánkat már háziasítottuk.

A vadászat során a farkas falka minden tagja a falkavezér “utasításai” alapján vadászik. A kiszemelt zsákmányt elkezdik üldözni egészen addig, míg az kifárad. Ekkor megtámadják és lerántják a földre. A vadászat célja a táplálékszerzés, mely három alapvető viselkedés formát foglal magában. A farkasok tömeges támadással tudják áldozatukat megölni. Ennek egyik célja az életben maradás és a támadás során a lehető legkevesebb sérülés szerzése. Ezt a viselkedési formát tapasztalhatjuk a kutyák falkában történő támadásánál is. Akár emberrel, akár kutyákkal szemben. Ezt a tényezőt a kutyával való együttélésünk során nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A vadászat során a farkasok hatalmas távolságokat képesek bejárni, vadászterületük óriási. Kiéhezett állapotban egyetlen éjszaka alatt képesek ötven kilométeres távolságot is becserkészni. Minden falkának megvan a maga vadászterülete, amelyet elhatárol más falkától. Többnyire estétől hajnalig vadásznak.

A magasan fejlett, társasan élő állatok lelki életében megtaláljuk a bűnbánatnak a mélyen emocionális gyökerű formáját. Ez a magatartás megfigyelhető a kutyáknál. Ha pl. hazaviszünk a már meglévő kutyánk mellé egy másik kutyát, tapasztalhatjuk a feszült légkört, amely aztán egy kirobbanó csatában ér véget. Persze nem minden találkozás ilyen drasztikus. Van, amikor kimondottan jót tesz a másik kutya megjelenése. De azért a feszültség kezdeti jelei itt is érzékelhetők. A féltékenység,  az apró harcok. Legtöbbször a gazda jelenlétében történnek a harcok.  De ha nem, akkor is jól látjuk a hamis ártatlanságot, a túlzott illedelmesség ábrázatát, melyet okos kutyák szoktak időnként magukra ölteni,amikor látják, hogy a gazda tudja, hogy ők verekedtek. Vagy épp ellenkezője, elfordul és rád sem néz a kutya, mintha kerülné a lelkiismeretre ható szemek nézését. Ilyenkor tudjuk elkövetni azt a hibát, hogy nem büntetjük kutyánkat, mert olyan aranyos képet vág. Egy érdekes történettel lehet igazolni, hogy a kutya lelkiismeretére hatással van a tanítás. Ha egy kutyának elmagyarázzuk, hogy a kertünkben lévő macskát nem szabad bántani, megérti. És ha mégis azon kapjuk, hogy elfogta, vagy bántotta,  máris mutatja a bűnbánás jeleit. De ha egy kerten kívüli, azaz nem a családhoz tartozó macskáról van szó, bizony a legnagyobb lendülettel kezdi el üldözni, ha teheti el is kapja.

Amikor a kutya alváshoz készülődik gyakran tapasztaljuk, hogy forgolódik, hosszan kaparja helyét, majd kényelmesen elhelyezkedik. Feltehetőleg ennek a viselkedésnek az lehet az oka, hogy amikor a vadon élő őseik alváshoz készülődtek, előtte kitapogatták a mancsukkal a helyet, a felületet és a legmegfelelőbb – kényelmes, fészekszerű – felületen elhelyezkedtek. Az állatpszichologusok véleménye megoszlik a tekintetben, hogy a kutya álmodik-e vagy sem. Az utóbbi évek tapasztalatai, vizsgálati eredményei arra engednek következtetni, hogy a magasabb rendű állatok, mint a kutya- farkas, is képes álmodni. Néha úgy tűnik, hogy a kutya álmában egy másik állatot hajszol, nyűszít, morog, sokszor orrukat is mozgatják, mintha szaglásznának. Ilyenkor egy EEG görbe a gyors periodus jellegzetességeit mutatja. Megfigyelték, hogy egy városi kutyát ha kimozdítanak megszokott életritmusukból, akkor éjszaka sokkal élénkebben álmodnak, mint máskor. Az álom tehát – úgy tűnik – nem egyszerűen az agyvelő üres tevékenysége, amely akkor keletkezik, ha valamely magatartás már rég nem fordult elő. Inkább arról lehet szó, hogy különböző fajtájú, újonnan szerzett, erősen ható emlékképekből áll – valamilyen szabadon elgondolt tevékenységfajta.

A kutya érzékszervei – orra és fülei – az alvás idején is élénken működnek. Érdekes kísérletet végeztek ezzel kapcsolatban fáradt, alvó kutyákkal. Amikor olyan ragadozó állatoknak a szagát közvetítették feléjük, amelyek vadászatára ezeket a kutyákat speciálisan kiképezték, rögtön felugrottak, készen arra, hogy megvédjék magukat vagy támadjanak. Abban az esetben viszont, amikor háziállatok szagát juttatták el hozzájuk, nyugodtan aludtak tovább. Egy másik kísérlet során pedig alvó kutya orra elé tettek kolbászt, melyre ugyan a kutya nem ébredt fel, de a rágó mozdulatokat egyértelműen elkezdte. Ez pedig azt mutatja, hogy a kolbász illata az agyában felidézte a kolbász képét, és ez indította be a rágó mozdulatokat.

Tovább »