Nehéz kérdés. Sokszor hetekig, évekig gondolkodnak ezen a leendő gazdik. De mikor annyira helyesek a kölykök, vagy megsajnálják a menhelyi kutyát. Ezek bizony pillanatnyi érzelmi gondolatok. És hol van a józan ész? Az az ember, akinek még nem volt kutyája, bizony nehezen tudja helyesen összegezni miért ne legyen kutyája.
Mi is szól a kutya vásárlás, vagy örökbe fogadás mellett?
- kertes házban mindig jó, ha van kutya, jelez, ugat, és védi a területet
- panel lakásban pedig ad programot. Le kell vinni sétálni, lehet ismerkedni, beszélgetni a lakótelepi lakókkal. ( meg kell jegyezni, hogy a panel kutyák, pont a leírtak miatt, sokkal szocializáltabbak, mint a kertben élő társaik.)
- Szegény kutya, mentsük meg a menhelyről. Olyan szépen nézett a leendő gazdára, meg egyébként is szegény…
- Van társ az életükben, főleg ha egyedülállók. Lehet beszélni hozzá, meghallgat, és nem „ugat” bele a mondandójukba. 🙂
Nos, a kezdő kutyatartók nagyjából ennyi információból dönthetnek. Akinek már volt kutyája, vagy éppen van, az már tudja, hogy télen milyen érzés lemenni sétálni. Hidegben, hóban, fagyban. A nyári meleget sem ússzák meg, este munka után. Fel kell kelni korán, igazítani kell a napi és nyaralási programokat. Izgulni, ha nem családtagra bízzák a kutyát, míg távol vannak. Ha nem megfelelően szocializált, aggódni, hogyan fogják tudni kezelni kedvencüket. Ha megharapta a gazdát, akkor félnek, vagy rosszabb esetben megválnak kutyájuktól. Pedig szinte mindenki szereti kutyáját. De vallják meg őszintén, egy hosszú, bosszantó, fáradt nap után kinek van kedve még játszani és mosolyogni a kutyájával. Arrébb küldik, és elvonulnak saját maguk baját kezelni. Valahol persze ezt érthető is. Ha azonban ez az állapot hosszú ideig áll fenn, akkor a kutya megsínyli. És kezdődnek a rémálmok.
Ugatós,harapós, támadós, vagy épp ellenkezőleg: visszahúzódó, magányos, bánatos, kertet ásó, elszökő kutyánk lesz. Ilyenkor mit lehet tenni. Elmenni kutyaiskolába, kihívni egy kutyakiképzőt, saját maguk foglalkoznak többet, és másképp a kutyájukkal, hoznak mellé egy másik társat ideiglenesen vagy véglegesen. Viszik magukkal mindenhová. Kedves gazdik. Ne essenek túlzásokba. Nem baj, ha hibáznak, ha nem mindenben tökéletesek kedvencük nevelésével kapcsolatban. A lényeg, hogy törekedjenek a harmóniára, a kiegyensúlyozott életvitelre, a nagyjából egyenletes foglalkozásokra. Az önök életmódja fogja meghatározni a kutya jellemét, örömét, és keserűségét. Önökön múlik, hogy észreveszik, kutyájuknak van-e bajuk. Hogy észreveszik-e a néma jelzéseiket, egy nézést, egy mozdulatot megértenek-e. Kétségtelen, sokat kell utánaolvasni, tanulni, iskolába járni.
De gondolják végig, kutyájuknak sem könnyebb. Ő sem ismeri az ember nyelvét, és önök sem a kutyáét. A különbség viszont az, hogy önöknek tudnak segíteni a szakemberek, a kutyájuknak meg csak önök vannak. Bár a kutyakiképzők helyre tudják tenni a kutyájuk viselkedését. De ha önök nem akarják megtanulni a kutyájuk reakcióit, jelzéseit, akkor újból rosszul fogja magát érezni a kedvencük. A folyamatos tanulás mindenkinek kötelező és megéri. Egy jól kezelt, vezényszavakat ismerő, kiegyensúlyozott kutyával el tudnak utazni, ott tudják hagyni a szálloda szobában, az autóban. És egy nyaralás alkalmával sem kell aggódni kutyájuk viselkedését illetően. Sőt még büszkék is lehetnek rá. És mások is fogják ezt látni.