Menhelyről hozunk el kutyát vagy az utcán találjuk. Esetleg valakitől kapunk, öröklünk, átveszünk egy kutyát. Nem saját nevelés, nem a kezdetektől fogva van nálunk. Ez olyan, mint a mástól vásárolt kocsi. Nem ismerjük a rejtett, el nem mondott hibákat. Majd az idők során jövünk rá, hol tévesztettek meg bennünket. Milyen árat kell majd érte fizetni.
A kutyánál ugyan hamarabb kiderülnek a múlt rejtelmei, de sokszor már az is késő. Addigra a szívünkhöz nő a kutya, és a kutya nem tárgy amit adunk-veszünk. Kivéve, ha egy szerződésben rögzítve vannak, milyen feltételekkel lehet egy kutyát visszavinni a tenyésztőhöz. Az értékes, tenyészetre vagy munkakutyázásra szánt ebeknél fontos a pontos információ a kutyáról. Hiszen nem mindegy, hogy egy hibás vagy jó genetikájú kutyával dolgoznak vagy tenyésztik tovább. A laikusok számára pedig azért nem mindegy, mert ők nem értenek a kutyához és a rosszul rögződött,örökölt dolgokat nem fogják tudni kivenni a kutyából. Így örök kínlódás marad a kutyájukkal való együttlét.
Mit hozott a gazdákhoz került kutya. Sajnos nagyon sok mindent, amit egy kiválasztásnál nagyon nehéz egy fél óra alatt megállapítani. Még neves kutyaszakértők is tévedtek, mert csak a speciális munkák megkezdésekor derült ki, hogy a kutya nem olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyet a munka és a feladat vagy cél megkívánt.
Ha kölyökkutyát választanak, könnyen hihetnék, hogy semmi gond nem lesz velük. Két-három hónapos kölyöknél ugyan mi gond merülhet fel. Tapasztalatom szerint sok. Nagyon meghatározó egy kölyökkutya életében az első pár hónap. Ez alatt agya úgy szívja az információt, mint a szivacs. A kölyökkorban szerzett tapasztalatok és élmények olyan meghatározóak lehetnek, amely egész életükre kihathat. Egy alkalommal egy kölyök kutyával a behívást gyakoroltuk. Míg a gazda eltávolodott a kutyától, addig az alig négy hónapos kölyökkutyát megfogtam, aki nem tetszését kifejezve azonnal visszaharapott. És ez a magatartás egész életében megmaradt, és leginkább akkor mutatkozott meg, amikor az ételéhez közelítettek az emberek, vagy saját gazdája, vagy éppen egy tárgyat nem akart odaadni. Nagyon komolyan, és nem szokványos,szinte már riasztóan acsarkodó módon támadta meg gazdáit is. Ez a jelenség már utal arra, hogy az idegrendszer olyan negatív élményt kapott, amelyre válaszreakcióként így reagált. Egyébként tündéri kiskutya volt, és a kutyákkal szemben soha nem lehetett ezt a jelenséget felfedezni. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a tenyészetben ezek a szituációk nem megfelelően lettek reagálva és kezelve. Így a kutyában az emberrel szemben mély, negatív és kitörölhetetlen élmények maradtak meg, amelyet egész életében cipelt magával.
Nos, kedves olvasóim látni vélem az ellenvéleményeket, hogy ez csak dominancia kérdése vagy több szeretgetés. Higgyék el, nem ez a kutya az egyetlen, amelynél kitörölhetetlen élményeket tapasztaltam. És mindegyiknél ugyanilyen, szinte ijesztő vicsorgással és rendkívül gyors támadással reagáltak a kutyák. És a végeredmény mindegyiknél ugyanaz volt. Gondoljanak csak bele. Ha egy gyerek úgy nő fel, hogy állandóan negatív élmény éri, azt soha nem fogja elfelejteni. Idővel sokat tud javulni, és tanulással korrigálható. De váratlan helyzetekben valamilyen formában újból aktiválódni fog, mert a tanult magatartást a régi, rögzült emlékek felülírják.
Így van ez a kutyánál is. Csak ott az idegrendszerben rögzült káros élmények, nagyon nehezen írhatóak felül. Mindez persze függ attól, melyik életkorban és milyen hosszan tartó élmények érik a kutyát. Saját kutyáimon tapasztaltam, hogy a felnőtt korban, más kutyáktól szerzett negatív élmény felejtéséhez kellett bizony fél év mire el tudták felejteni. Most már persze semmi nyoma nincsen, de ez köszönhető a jó kezelésnek és annak, hogy a negatív élmények már régóta nem állnak fenn.
Nos, akkor van-e erre megoldás. Javulás elérhető, de a teljes felejtésre garancia nincsen. Saját kutyáimat a menhelyről hoztam el, és bár a jó kezelés hatására békés, nyugodt, és az élettel harmóniában lévő kutyák lettek belőlük, akiket bárhova lehetett vinni, a kocsiban aludtak és sosem ugrottak neki az ablaknak, békésen szemlélték a külvilágot,de a múlt mindegyikben ott maradt. Váratlan helyzetekben a döntéseiket is meghatározta.
Ennek ellenére érdemes ilyenkor szakértőt hívni, kutyakiképzőt akinek feladata, hogy jó kezeléssel a kutya helyzetén segítsen. Ha ez a leírt okok miatt nem lehetséges, akkor azt hitelt érdemlően igazolja. Mert nem csak az a célunk, hogy a kutya javuljon. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy a gazdát segítsük a döntéseiben. Ehhez pedig feladatokon keresztül igazolni kell a kiképzőnek, hogy a kutya miért javítható, vagy miért nem, vagy miért csak valamilyen mértékben. Fontos, hogy a gazda érezze, mindent megtettek a kutyájukért. Ha kétséget hagyunk a gazdában, akkor egész életében bántani fogja a döntése. Márpedig szakemberként kell legyen annyi tudásunk, hogy a gazda részére megmutassuk azt az utat, ahol már nyugodt szívvel és bizonyítottan tud érdemben dönteni kutyája sorsáról.