Sokan félnek attól, hogy ha kutyájukat panzióba adják, akkor a kutya már nem fogja szeretni a gazdáját, amikor visszakerül hozzá. Ha egy jó képzőhöz kerül több napra képzésre a kutya, akkor kétségtelen meg tud változni a magatartása. DE a jó irányba. Sajnos a gazdik ezt sok esetben félreértelmezik. A kutya már nem szereti őket, nem úgy viselkedik. Azt kell mondjam, hogy hál az égnek. Hiszen ez mutatja, hogy a kutya végre kutya módjára kezd élni. Nem kell folyton babusgatni a kutyát, és merjük őket kicsit hagyni egyedül. Hadd szemlélődjön, és saját maga szerezzen meg tapasztalatokat, hadd érjen be a szerzett információ. Persze ilyenkor is figyelni kell rá, csak csendben. Ha szükség lesz beavatkozásra, akkor tegyük meg. Amikor egy kutya szeretne kicsit magában szemlélődni, és nem folyton a megszokott módon a gazda nyakán lógni, az még nem jelenti azt, hogy megváltozott a viszony kettejük között. Sok kutya azért nem tágít a gazda nyomából mert fél, bizonytalan. A majom szeretettel csak magához ragasztja sok gazda a kutyáját. Ezt a ragaszkodást pedig szeretetnek véli. Pedig szegény kutya csak egyszerűen nem ismeri a környezetet, a zajokat ezért inkább állandóan a gazda lábánál tipródik. Sokszor egy környezetváltás, egy hét elég ahhoz, hogy egy kutya felszabadultabb legyen. Ha egy kutya bepisil, sokat ugat, nem mer egyedül maradni, és még lehetne sorolni a sok jelet amit a kutyánk mutat, amikor nem érzi jól magát. Ezekben az esetekben egy hét távollét egy jó szakembernél csodákat tud tenni. De kétségtelen azt meg kell nézni, milyen helyre és milyen céllal adjuk be a kutyánkat.