Az erős kutya uralja a gyengébbet. domináns szerepe van a teljesen kifejlődött kutyának az azonos erősségű, de fiatal, éretlenebb állattal szemben. A szuka általában uralja a kant. Vannak fajták pl. a basenjik, ahol a kanok dominánsak a szukával szemben. Es ezek a fajták meglehetősen merev hatalmi hierarchiát alkotnak. Megfigyelték, hogy a szánhúzó kutyáknál vagy a drótszőrű foxterrierek esetében már a kölyökkorban, a tenyészetben sem lehet több kölyköt együtt nevelni. A kölykök között folyó belső harc , igen erősen jelen van. Sőt mi több,képesek egymást megölni és szétmarcangolni. Ugyanezt a jelenség figyelhető meg az afrikai hiénáknál is. Már kölyökkorban tépik, marcangolják egymást. Vívják a harcukat. Az erősebb marad életben. Ezek a harcok nagyon fontosak, mert a kis állatokat felkészítik az életre. És a csapaton belül nagyon fontos hierarchia, hatalmi sorrendet már ebben a korban meg kell alapozniuk. A hiénáknál ez valahogyan az átlagnál fontosabb. A rangsor sokáig megmarad, ezért azt már kölyökkorban meg kell alapozni.
A vad természetű kutyákat, főleg ha pórázon tartják őket, nehéz egymással megbarátkoztatni. De nem lehetetlen, a jól kezelt kutyáknak teljesen mindegy, hogy pórázon vannak-e vagy sem. Alapvetően minden onnét kezdődik, hogy a gazda, hogyan kezelik egyébként az otthoni életben a kutyát. A jól kezelt kutyák, hangra megállíthatóak, és nem mennek össze. Persze ehhez szükséges az is, hogy a két kutya megfelelő távolságban maradjon egymástól. Azt elvárni két domináns kantól, hogy két cm-re egymástól ne feszüljenek össze, nagyon nagy kontrollt igényel. Persze semmi sem lehetetlen. Sok gazda azért engedi el kutyáját – amely egyébként nincsen alapból sem jól kezelve, mert azt hallotta, hogy így kevésbé lesz agresszív a kutyája. Pedig ez így ebben a formában elég lutris.
A kutyának számos olyan speciális ösztöncselekvése van, amely konfliktusos helyzetekben csökkenti a verekedés veszélyét, illetve a verekedés során visszatartja attól, hogy a másikat súlyosan megsebesítse. Ezek a megalkuvási gesztusok előfeltételei a farkasok és a kutyák közt alakuló rangsornak és csoportrendszereknek. Nagyon fontos, hogy az egyébként könnyen támadó kutyát is könnyű kézzel irányítsuk a békés szagláshoz. Ezzel elérhetjük, hogy a környezetében megforduló legtöbb kutyával szemben közömbös vagy barátságos lehet. Az első találkozás alkalmával mindenképpen adjunk lehetőséget a kutyának, hogy a szertartásos ismerkedésüket elvégezhesség egymással. Ennek hiányában gyorsan kialakulhat az agresszív légkör, amely hosszan kihathat a továbbiakban. Akár ez a két egyed lesz állandó harcban egymással, akár más kutyáknál is alkalmazni fogják ezt a magatartás mintát. A domináns kutya nem mutatja ki feltétlenül felsőbbrendűségét, mert az a kutya, amely szükség esetén képes ellenfelét akár megölni is, az nem törekszik a fölényre mindaddig, amíg a másik nem viselkedik kihívóan.Az uralkodó állat semmiféle tényleges tiszteletlenségnek nincs kitéve, azt tehet, amit akar, az nélkül, hogy az alárendelt kutya ebben meg tudná akadályozni.
Idősebb kutyák már megfontoltabbak. Igyekeznek elkerülni a harcot. Ahogy öregszenek, egyre inkább tudatába kerülnek annak, hogy erejük már nem a régi. A szukák természetüknél fogva uralják a kanokat. Kölykökkel és fiatalabb kutyákkal szemben az érett állatoknak általában erős társas viselkedési, szociális gátlásuk van, amely megakadályozza, hogy harcba keveredjenek azokkal. Ha rendellenes agresszivitást tanúsító fiatal kutya akad össze normálisan reagáló idősebbel, akkor a találkozás a kölyökre nézve mindenképpen negatív következményekkel járhat. Pont ezért lenne jó, ha a fiatal kutya minél több normális kapcsolatteremtéssel megfelelő tapasztalatot tudna összeszedni, megszerezni, hogy ilyen módon beilleszkedhessenek környezetének kutyatársadalmába.