Volt egy férfi, aki a farkasok között tervezte leélni az életét. Nem volt könnyű dolga, mert a farkasfalka állandó felügyelete sok időt és energiát igényelt. Egy alkalommal találkozott egy hölggyel, akivel úgy döntöttek, hogy megpróbálják együtt. A hölgy nagyon félt a farkasoktól és hosszú időbe telt, mire megszokta és megtanulta a szokásaikat. A farkas ugyanis más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a kutya. Jóval keményebben tartják be a hierarchiát, és egyáltalán nem tolerálják más fajtársak uralomra való törekvését, a hölgy bekerült ebbe a falkába. Viszonylag gyorsan elfogadták. Egy kis ideig a hölgy és a férfi együtt nevelték a farkasokat. De a hölgy számára ez az életforma nem volt kedvező és elment. A farkasok négy napig gyászoltak. Aztán kezdtek felejteni.
Vajon a kutyánál is így működik-e Ugye látták, kedves gazdik Hatchi akita esetének film feldolgozását.
A gazda egy ketrecben talál egy kiskutyát. Hazaviszi. Romantikus kötelék alakul ki gazda és az akita között. A kutya minden nap elkísérte gazdáját a vonatállomásra, és amíg haza nem jött a gazda, addig ott várta. Nap nap után. Egy nap azonban a gazda szivinfarktust kap, és a munkahelyén meghal. A kutya hiába várta imádott gazdája hazaérkeztét, az nem jött. Ennek ellenére a kutya minden reggel felkelt, elindult a megszokott úton a vonatállomáshoz, és várta a gazdáját. Aztán már haza se ment. Az utcai árusok, a járókelők etették a kutyát, halála napjáig, még több évig. Ha beadjuk panzióba kutyánkat, van olyan egyed, aki végig várja gazdáját, bár megbarátkozik a helyzettel, de sosem lesz felhőtlenül boldog.
Ismerek olyan kutyát, aki annyira érezte gazdája érkezését, hogy azon a napon mikor jöttek érte, minden telefonhívásra felugrott, kitartóan nézte az ajtót és reszketett, hogy kirohanhasson a kerti kapuhoz. De van olyan eset is, amikor egy kutya teljesen elfelejti a gazdáját. Vagy azért, mert nagyon jól érzi magát, vagy azért, mert nincs meg az a szoros kötelék közötte és a gazdi között. Vagy azért, bohókás, játékos még és számára csak a játék fontos. Ami feledteti vele a gazda utáni sóvárgást. Olvasni olyan esetről, amikor egy kutya, akivel nem bántak jól, rendszeresen találkozott egy részeges emberrel, aki mindig kedveskedett a kutyának valamivel. Egy nap a kutya falkát váltott és csatlakozott ehhez az emberhez.
Vajon mitől függ, hogyan viseli a kutya a változást? Nos, mint említettem, függ attól, hogyan bánnak otthon a kutyával, milyen mértékben alakul ki a kötődés gazda és kutya között. Bár a kutya nem képes arra, hogy visszaidézze a gazda arcát, de azt tudja napok, évek múlva is, hogy valami hiányzik az életéből. Ez egyedfüggő is lehet. Sok esetben egy kutyakiképzőnek jobban szót fogad egy kutya, mert érti a kutya jelzésrendszerét, és annak megfelelően is reagál. De ettől még nem biztos, hogy jobban is szereti.
A kutya életét is a család, a megszokott környezet határozza meg. Érzelmi fejlődését és kötődését nehéz befolyásolni. Azt nem lehet egyértelműen állítani, hogy annak a kutyának jobb-e, akinek nincs ekkora kötődése, vagy annak amelynek van. Előbbit könnyen rábízhatjuk idegenre szükség esetén, sokkal könnyebben lehet vele utazni és egy szállodai szobában otthagyni. Persze ez képzés kérdése is. A másik kutyát nehéz otthagyni, néha lehetetlen, mert ha a gazda kimegy a szobából vagy a látóköréből, akkor tombolni kezd. Persze lehet, hogy ilyenkor magához az emberhez kötődik és nem egyértelműen a gazda jelenlétéhez.
Összegezve tehát a kutya nem emlékezik olyan módon, mint az ember, de azt tudja, hogy valami hiányzik az életéből. Vannak egyedek, akiknél nincs ilyen kötődés, van olyan, amelynél ez ki sem tudott alakulni, és van olyan, akinél kialakult, de remekül alkalmazkodik, mert az élete során megszokta a változatosságot. A kutya életét is az őt körbevevő környezet alakítja, a megszokások, az életritmus, helyzetek, életkörülmények. Ezen sok minden múlik. Sokszor olyan apró dolgok, amelyek önöknek fel sem tűnnek, de a kutya érzékeli.
Vajon egy hosszabb távollét után, a gazda újból vissza tudja -e hódítani a kutyáját, aki közben máshova került? Ez megint függhet attól, hogy milyen körülmények között került el a gazdától a kutya, hogyan élt együtt a gazdával. Alapvetően bármi lehetséges. A címben feltett kérdésre talán nem is érdemes keresni a választ. Legalábbis a kutya esetében.