Hobbi Kutyaiskola, egyéni foglalkozások az egész országban!

Utcán láttam…

Utcán láttam…

Ha egy kutyát látok sétám közben, nem állom meg, hogy  elemezzem, vajon jól érzi e magát a kutya. Milyenek a mozdulatai a gazdának, és milyenek a reakciói a kutyának. Elmesélem mit tapasztalok.

Kora reggeli órákban- mikor még fel sem ébredt az ember, tán még a reggeli kávéját sem itta meg – egy kabátba, sapkába burkolózott lány sétáltatta kutyáját. Vagy inkább csak vonszolta. A kutya félt, minden közeledő embert próbált kikerülni, átkerülni a lány másik oldalára. A lány minden alkalommal visszarángatta bal láb mellé a kutyát. Úgy, hogy a kutya a bal láb mellett menjen. Mert ezt így tanítják a kutyaiskolákban.

Nos, igen. Valóban ezt tanítják. De remélhetőleg azt is tanítják a kutyaiskolában, hogy ha a kutya fél, bátorítani kell, vagy ha megcsinálja a feladatot, akkor azt meg kell dicsérni, de legalábbis jelezni kell feléje, hogy figyelünk rá. Valamilyen formában motiválni kell a kutyát, bátorítani. És meg kell magyarázni neki, hogy miért ne féljen a közeledő emberektől. Ha nem kap visszajelzést egy élőlény, akkor mindig bizonytalan és félős, rosszabb esetben agresszív, acsarkodó lesz. Ez a kiskutya sem kapott biztató szavakat, de még egy fejbiccentést sem. Amint megérkeztek az otthont jelentő külső vaskapuhoz, a kutya villámgyorsan befarolt, szinte ugrott az ajtó elé. Fenekét az ajtóhoz támasztva, ülő pozíciót vett fel. Ezzel a testjelzéssel jelezve, hogy ő már az ajtóból nem mozdul, csak befele, a biztonságot jelentő otthonba. Így védve érezte magát a külvilágtól, és jobban szembe tudott fordulni az utcával, vagy követni tudta az utcán történő eseményeket, a közlekedő embereket. Nehezemre esett nem odamenni és segíteni a kutyának. Nehéz szívvel kellett szemlélnem a sétát. És közben azon gondolkodtam, mi minden járhatott a kutya fejében. Milyen élete lehet.

Mennyire ki vannak szolgáltatva azok a kutyák, melyek nem harcra, vagy támadásra születtek.Így nem tudják magukat megvédeni. Ha nagyobb termetű lett volna, akkor nem lehetett volna így ráncigálni. Akkor kénytelen lett volna ez a lány is odafigyelni. Pedig kedves gazdik, ha tudnák, mennyire ki vannak szolgáltatva kutyáiknak. Mikor azt mondják, önök már falkavezérek. Igazából a kutya jóindulatán, és a falka törvényeinek köszönhetik, hogy kutyájuk egy igazi, konfrontációs helyzetben, nem támadja meg önöket. Vagy legalábbis hosszú időnek kell eltelnie, hosszabb ideig kell tartson a nem megfelelő bánásmód.

Példának okáért,a pitbullok, staffik, önérzetes, kemény kutyák, nagy lélekkel. Őket nem lehet gondolkodás nélkül negatívan kontrollálni.Egy harcias pit vagy staffi bizony hosszú távon nem tolerálja az igazságtalanságokat. Kinézetük ellenére igénylik a korrekt bánásmódot és odafigyelést. Ez persze minden kutyára igaz, a pitbullt és a staffordokat csak azért említettem, hogy érezzék a kutya érzékenységére mennyire oda kell figyelni termettől és fajtától függetlenül. Mivel esetünkben a kutya közepes termetű, törékeny alkatű kutya volt, ezért vele könnyen megtehették, hogy rángatták és egyáltalán nem kommunikáltak vele.

Sajnos azonban nem ez az egyetlen, amit látok.

A járda szélén leültetett kutyák, vagy a kutya nem mehet elől c. fejezetek, mikor egy pórázt feszítő kutya esetében, értelmetlenül megállnak kedves gazdik , és megvárják, míg laza lesz, aztán újból elindulnak, és ha megint feszül a póráz, újból megállnak. És azt várják, hogy ettől majd fogja érteni a kutya, hogy mit várnak el tőle.

Vajon hol tanulták ezeket? Ki látott már ilyen vezetői magatartást a vadonban?Ott először megerősíti a vezető állat a szerepét, majd ezzel parallel, a kölyök  tanulja a ragadozói környezet reakcióit, a falka szokásait. És szép lassan megtanulja a helyes magatartást, a vezető reakcióit, amire nekik jól kell reagálni. Megismerik a falkavezető haragját, és békés pillanatainak a testjelzését is.

De láttak már olyat, hogy ha előrerohan egy oroszlán, akkor a vezető megáll és megvárja míg a renitens oroszlán a láthatatlan pórázt lazítva megérti, hogy ő nem rohanhat előre? Akkor gyakorlatilag sosem jutnának előbbre. Tessék megfigyelni, hogyan működik ez. Vezényszavakat meg kell tanítani, és ha azt kellően ismeri a kutya, nem fog előrerohanni. Mert a lábhoz vezényszó értelmét már fogja tudni. De a póráz rángatást, meg a felesleges megállásokat nem érti.

Egy alkalommal egy staffi kölyköt rángattak így. Aki persze semmit nem értett belőle. Egy idő után azonban a kölyök séta iránti kedve lelohadt. És kedvetlenül, félve ,fel-felnézve a “gazdára” baktatott. Hát ilyen gyorsan lehet elrontani egy kutyát. És sajnos ezt a módszert kutyaiskolában oktatják. Az elmélet és gyakorlat hibás. Hiszen a válaszreakciókat nem ragadozói szemmel elemzik, hanem emberi mértékkel. A kutya egy idő után azért nem fogja húzni a pórázt, mert elveszik a sétától való kedvét, és bandukolni fog kedvetlenül. Miközben önök meg azt gondolják, hogy végre van egy jó kutyájuk.

Egy kutya képzésében mindig lehet javulni, mindig lehet hibázni. De ha tudatosan teszik, és nem járnak utána a miérteknek, az a legnagyobb veszteség a kutya és gazda kapcsolatában. És ott már elvesznek kedves gazdik. A rögzült félelmeket pedig a legjobb szakértő sem tudja feledtetni a kutyájukkal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás