Zavarja-e a kutyát a póráz?

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Megoszlanak a gazdák nézetei. Többen azt mondják, hogy igen. Van, aki szerint nem. Nos, nézzük meg, mi lehet az igazság. Amikor a gazdákhoz kerül egy kölyök kutya, vagy már egy felnőtt egyed, elkezdünk vele ismerkedni. Attól függően, hogy jámbor kutyáról van-e szó,vagy egy más kutyákkal nem szocializált kutyáról. Esetleg kistestű vagy nagytestű ebünk van. Nagyon nem mindegy, hiszen ez befolyásolni fog bennünket abban, hogy mikor is visszük őket le az utcára. És akkor az oltásokról még nem is beszéltem. Az a kutya, akit valamilyen oknál fogva – egészségügyi, lustaság – miatt nem visznek ki az utcára, az előbb utóbb félőssé válik. Nem szeret kimozdulni a megszokott lakásból vagy kertből. Félni fog a zajoktól, bizonytalanná válik, vagy acsarkodóvá. De a gazdi mindenképp szeretne már vele lemenni, rá is teszi a pórázt. Majd megpróbál vele elindulni. Amúgy sem szeretne a kutya lemenni, a pórázt még el is kezdik húzni. Tesznek jó néhány felesleges mozdulatot, hanggal biztatják vagy épp megszidják. Ezek összessége, mind-mind negatívként fog hatni kutyájukra. Ezeket a mozdulatokat, a körülményt pedig memorizálni fogja a kutya. És legközelebb a póráz látványa már egy ösztönös megadással, fekvő pozícióval, hízelgő, farkát behúzó kutyát fog eredményezni. Vagy támadó kutyát. Persze idővel ezek a magatartások tudnak javulni. Előbb- utóbb a kutya megérti, hogy a póráz a szabadságát jelenti és örülni fog neki. Igen ám, de a kutya leleményes. Ha már maga a póráz, vagy nyakörv felhelyezése a kutyára sem volt túl barátságos, – rosszul nyúltak rá a kutyára, kellemetlen érzés volt a nyakörv felhelyezése – akkor a viaskodás az utcán akár fokozódhat. Lefekszik a kutya a kerítések mentén, nem akar továbbmenni. Állandó bujkálási felületet keres. Gyakorlatilag nem lehet vele haladni. Kedves gazdik pedig türelmesek. Megállnak. Beszélnek a kutyához. Nem kell félni, gyere….stb. A helyzet pedig egyre rosszabb lesz.

De vegyünk egy másik példát. A kutya imádja a pórázt, mert számára az örömet okozott, a szabadságot, a sétát, a gazdival való együttlétet. Akkor megint jön a gazdi dilemmája, hogy a kutya szorosan láb mellett menjen, ahogy azt a tv-ben látták, vagy hosszú pórázon. Vagy inkább el kéne engedni. Gondolatok kavarognak. Ha elengedik, nem jön vissza. Ha láb mellett kell menjen, akkor meg az nem séta. Ha hosszú a póráz, a gazda nem tudja kezelni. Ha rövid, akkor meg a kutya húz. És még ezer dolog van, amitől csak egyre bonyolultabbnak érzik a helyzetet.

Nos, akkor mi történik, ha megszidják a kutyát. Aztán ráteszik a pórázt és elindulnak sétálni. Vajon az első percekben örülni fog a kutya. Valószínű nem. Kivéve, ha kölyök és először fordul elő ez a szituáció. De ha már sokadjára, akkor bizony a póráz megjelenése össze lesz kötve a megszidással. És máris nem örül neki kutyánk. Visszafogott lesz. Most csak néhány gondolatot írtam le, de higgyék el még lehetne sorolni, hol nem érzékeljük a kutyánkkal való foglalkozások során, a sok kicsi rezdülést, félelmet, bizonytalanságot, vagy épp ellenkezőleg, a dominancia mértékét a kutyánkal szemben.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someone


2 hozzászólás : “Zavarja-e a kutyát a póráz?”

  1. Kedves Zita!

    Szeretném a tanácsát kérni a következő problémában. Kb két hete hoztunk el a menhelyről egy 1,5 éves kistestű kutyust, aki nagyon barátságosnak bizonyult, gyerekek mellé ajánlották is. Annyit tudunk róla, hogy hajléktalanok kutyája volt. Eddig nem volt semmi probléma vele, viszont az elmúlt néhány napban elkezdte megugatni a gyerekeimet, amikor egymással játszanak. A következő szituációkban viselkedik így:
    – a kutya kint alszik a nappaliban, a gyerekek a szobájukban játszanak, nevetnek – a kutya felugrik és rohan feléjük ugatva
    -a gyerekek olyat játszanak, ahol egymáshoz érnek, játékból lökdösik egymást, szintén felpattan és ugat
    – vendég gyerekek jöttek hozzánk – a kisfiúra ugatott

    Szinte kivétel nélkül gyerekek jelenléte váltja ki belőle. Kicsit feszültnek is látom az utóbbi pár napban. Sokat sétálunk vele, naponta többször kivisszük, egyenlőre csak pórázon, de a kertben labdázunk is, szépen visszahozza a labdát, nagyon jó lehet így futtatni. Természetesen ezt a viselkedést nem hagyom szó nélkül, ilyenkor ha rászólok azonnal hanyatt vágja magát. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy így kellene kezelnem a helyzetet, de azt nem hagyhatom, hogy családon belül bárkit megugasson. Egyenlőre nem tudom hova tenni ezt a viselkedést, nem tűnik játéknak, mert füle, farka égnek mered mikor felugrik. Kérem segítsen, hova lehet tenni ezt a viselkedést? Jelenleg bent van a lakásban, kinti-benti kutyának szeretnénk. Előre is köszönöm válaszát. ÜDvözlettel: Barbara

  2. Kedves Barbara,
    Több dolgot lehet tenni. Én szeretem, ha valaki tud gyorsan reagálni a kutyára. És ha kell azonnal módszert változtatni. Ezért amit leírok – az ugyan jó – de ha a kutya másképp reagál, akkor arra azonnal és jól kell visszajelezni. A leírásom tehát csak tanács, de hangsúlyozom, hogy a kutya reagálására már önnek kell gyorsan választ adni. Amiből aztán lehet tovább lépni. De ahhoz szükséges, h. megint leírja mi történt. Hogy mi történt a kutya múltjában, azt nem tudom. Az biztos, hogy a kutya kezd magabiztos lenni. Saját környezetének érzi a lakást stb, de mégsem érzi jól magát. Valahogy még mindig nincsen rendben a gazdi és a kutya között a harmónia. Bár sokan azt hiszik, hogy a rangsor az csak az ültetés, fektetésből áll. Nagy tévedés. Ennél komplexebb s mégis egyszerűbb. Amit foglalkozik a kutyával és korrigál, az teljesen kiváló. Vinném a kutyát még erdőbe, hadd kaparjon, vadásszon stb. De ezek csak kiegészítések. A vezetői szerepet még nem határozzák meg.
    Amit lehet tenni: pórázon vagy nyakörvnél fogva fogja meg a kutyát. Vezesse oda a kiabáló gyerekekhez és a közvetlen közelében korrigálja a kutyát. Persze az elején érdemes lenne a gyerekeknek is szólni, h. picit vegyék vissza a mozdulataikat és a hangjukat. Ha ezt nem tesziketek, akkor a kutyának akár sok is lehet és egyoldalú a korrigálás. Később ez nem fog gondot okozni, mert arrébb megy a kutya, oda ahol csend és béke van. Nem kell mindig szigorúan tenni mindezt. Néha elég az is, ha az ember csak a kutya elé áll és annyit mond: No, mi van pajti? De ehhez társulhat egy stabil, fenyegetőbb beállás. Amivel tesztelni lehet a kutyát, mit ért belőle. Más helyzetekben is érdemes lenne a finomított vezetői szerepet megmutatni a kutyának. Mert ha csak ezt a szituációt kezeli, a kutya nem fog javulni. az egész életünkben adott információ, korrigálás és jutalmak határozzák meg a magatartását.

Itt várom a kérdésed:

kutyaiskolaFoglalkozások
a kutyaiskolában

Szombat: kezdő engedelmes, ügyességi - és viselkedés terápia, haladó engedelmes, agility edzés
Vasárnap: Kezdő engedelmes, ügyességi és viselkedés..
További tájékoztatás az Információ menűpontban!