Sokan szeretnek kölyökkutyát venni, mert az nem hozza magával egy másik gazda nevelését, azaz nincs múltja. Az egész fiatal korban kapott nevelések, kézmozdulatok, pórázkezelések, étkezési szokások bizony komoly kihatással lehetnek a kutya egész életére. Ha ez hosszabb távon fennálló hatás, akkor az idegrendszerben megmarad, és nagyon nehéz lesz onnan kiszedni. Ezért a kölyökkor nagyon meghatározó egy kutya életében. Ez persze igaz az emberre is. Amilyen gyerekkorunk van, az életünk végéig elkísér bennünket, és kutyánkat is. Idővel persze javulnak a tünetek, de időskorban, váratlan helyzetekben újból visszatérnek a kölyökkorban, vagy akár a későbbi években szerzett negatív vagy pozitív élmények.
Ebből a szempontból valóban jobb tiszta lappal indulni és kölyökkutyával kezdeni a kutyás életet. Ez lehet egy tenyészet, menhely, ismerőstől kapott kutya, vagy vett kiskutya.
Amikor hazaviszik a cuki kis kölyköt, azt gondolhatják, majd minden olyan szép lesz, mint a filmekben. Egy kölyökkutya felnevelése sok feladat. Nagyjából egy év munka szükséges ahhoz, hogy a kutya otthonosan érezze magát az emberek világában, hogy rengeteg szituációt megéljen, és tanuljon belőle. Közben érik az idegrendszere. Egyre érettebb lesz. Ezt a tényezőt, valamint az időfaktort nem hagyhatják figyelmen kívül. Amit tanul a kutya, azt fel is kell dolgozza a kis agya. Ehhez pedig idő kell. Sokaknak nagyon nagy elvárásai vannak a kölykökkel szemben. Sajnos a média, a rossz tanácsok azt sugallják, hogy a kutyának egy – két vezényszó elhangzása után már tudnia kéne a feladatokat. Többször hallani, hogy „tegnap már tudta”. Az lehet, de az tegnap volt, és más szituációban, más energiaszinttel, más körülmények között. Ezt pedig ne felejtsék el. Ha önök egy új munkahelyen kezdenek, akkor amit hallanak új dolgokat, aznap még értik, de másnap már lehet, hogy más és új információval együtt nem tudják értelmezni. Így van ezzel a kutya is.
A jó korrigálás pedig a legfontosabb. Nem baj, ha hibázik a kutya. Hiszen még tanulja az életet. az emberek világát. A lényeg mindig azon van, hogyan korrigálják őket. És valóban meg is értik -e a kutyák. Ha nem, akkor valószínű a gazdik nem egyértelműek számukra, nem megfelelően adták az információt a kölyökkutya vagy akár felnőtt kutya részére.
A kölyökkutya különösen igényli a sok mozgást. Szeret mindent felfedezni, megszagolni és megrágni. Ez utóbbi azért is van, mert a foga nő, az ínye érzékeny. Ha kijött az összes foga, az íny még akkor is érzékeny lehet. A rágás oka akár ez is lehet. A rágás oka lehet persze egy pótcselekvés, a foglalkozás hiánya. Az alap engedelmes feladatok nem pótolják a kiskutya összes igényét. Szüksége van arra, hogy más kutyákkal játszhasson. Ilyenkor megismeri a másik kutya reakcióját, válaszreakciókat tud létrehozni. Nem mellékesen az izületei és izmai is fejlődnek, megszokják a játék közbeni gyors fordulatokat, elkezdenek gondolkodni, hogyan tudjanak túljárni a másik eszén,egyszóval fejlődnek.
Sokat érdemes velük kutyaoviba menni, kirándulni, közlekedési eszközt megismertetni velük, sőt az autót is. Egy 40-60 kg súlyra fejlődő kutyával, már nehezebb ezt a feladatot megcsinálni. Aki más háziállattal – nyúl, cica, madár, kecske, juh, szarvasmarha, ló – él együtt, annak automatikusan hozzászoknak a kutyái a helyzethez. Egy pásztornak, a terelő kutyái egymástól tanulnak. Ott amúgy is komoly feltételek vannak. A terelő pulinak, vagy bármely máskutyafajtának kemény munkát kell egész nap végeznie. Ott nem lehet a nyájat megtámadni. Amúgy a juh, a birka kemény állat. Nekimegy bárminek, így a kutyának is. A terelési versenyekre már felkészített, szelídebb nyájjal érkeznek a szervezők, gazdák. De a valóságban bizony a kutyának bátornak és kitartónak kell lennie, ha terelni akarja a makacs és támadó nyájat. Ha nem lenne bátor a kutya, egy vele szembeforduló nagytestű bikával, akkor nem lenne hiteles. A bika pedig nem hinné el, hogy a kutya valóban erősebb és eszesebb nála.
Mint látják kedves gazdik, egy kutya felnevelése nagyon sok feladatot ígér mindenki számára. Jó munkát mindenkinek!