Az állatok születésüktől fogva tapasztalatuk és a velük született reflexszerű viselkedéssel reagálnak a környezeti hatásokra. Az öröklött, szerzett, tanult vagy tapasztalt kombinációja adja meg a helyes magatartást, válaszreakciót.
Hogyan tanulnak az állatok?
Az állatok tanulása többnyire az adott környezeti feltételekhez való minél jobb alkalmazkodásból adódik. Míg az ember gondolkodik, használja a fantáziáját, el tud vonatkoztatni a jelent tárgyától. Az állatok viszont csak előzetes tevékenységből tanulva, vagy által képesek összekapcsolni a cselekvések közötti összefüggéseket. Vagyis a tapasztalatok vezetik el őket a megoldásig.
Kétféle tanulási módja van az ismeretek megszerzésére. Az egyik, amikor a legfontosabb életfolyamatok fenntartásával kapcsolatos tevékenysége miatt egyszerűen el kell sajátítania. Ez tulajdonképpen az alkalmazkodás. Számos állat megszokásává válik egy életforma.
A kisebb testű emlősök, mint pl. az egerek, pockok már ahhoz szokta, hogy ha valahol egy árnyék megjelenik, akkor azonnal menekülni kell. A menekülési program részben tanult, részben génekben kódolt válasz a környezetben zajló eseményeknek. Ha ezeknek az állatoknak nem lenne ez a képességük, hogy a valós veszélyt meg tudják különböztetni az ártalmatlan ingerektől, akkor életük szüntelen menekülés lenne. Nem tudnának élni, enni,fajfenntartást végezni. Az a képesség, hogy az állat hozzászokjon a számára nyilvánvalóan veszélytelen és érdektelen ingerekhez, nem más, mint a tanulás alapvető formája.
Hogyan old meg az életben egy feladatot egy ragadozó?
Kölyökállatoknál figyelhető meg pl. a rókáknál, amikor vadászni próbálnak, hogyan hibáznak, hogyan próbálnak meg esetlenül megragadni az anyjuk által hazahozott, még élő zsákmányt, amin a vadászatot gyakorolni tudják. Mozgásuk még amúgy is koordinálatlan.
A próbálkozás és tévedés módszer, azaz a véletlen jó megoldások és az elhibázott tettek határozzák meg a tanulási folyamatot. A kölyök oroszlán, amikor vadászaton vannak, még nagyon sokszor türelmetlen, ezért idő előtt indul meg lesből, hogy levadássza a gnút, a borjat, a bikát… Így persze a vadászat sikertelen marad, az oroszlán meg éhes. Ha ez többször előfordul, az oroszlán megjegyzi, hogy ez a türelmetlen reakció nem eredményezett vacsorát a számára és a falkának sem. Ezért eljön majd az az idő, amikor még kivár, és bevárja a zsákmányt. Megvárja, míg olyan közel nem jön hozzá, hogy egy gyors bokor alóli kiugrással meg tudja lepni áldozatát. Ha ez sikerrel jár, vagy legalábbis már meg tudja ragadni a vadat, akkor ezt nem felejti el az oroszlánkölyök. És legközelebb ebből a tapasztalatból tanulva indítja meg a támadást, és alkotja meg a vadászati stratégiáját.
Ezt hívhatjuk latens tanulásnak is, melynek alapja elsősorban a fürkésző viselkedés, a környezet megvizsgálására,megismerésére. A tanulás másik formája a belátásos tanulás, amikor a megszerzett tapasztalatok alapján, az észlelések helyes megszervezését tudja elvégezni az állat. Ez nagyon hasznos lehet egy vadászat megszervezésében.