Hobbi Kutyaiskola, egyéni foglalkozások az egész országban!

Új kutya a régi mellé

Új kutya a régi mellé

Van már kutya a háznál, de szeretnének újat. Rengeteg kérdést vet fel a gazdában.

  • Hogyan fogadja a régi kutya  az új jövevényt?
  • Jobb lesz -e neki?
  • Ugye akkor a régi kutyám jobban fogja érezni magát?
  • Mit csináljak, ha verekednek?
  • Két azonos nemű vagy különböző neműek legyenek?
  • Mennyi legyen a két kutya között a korkülönbség?
  • Külön vagy együtt járjak velük kutyaiskolába?
  • Fogja a régi kutyám tanítani az új kutyát?

És még sorolhatnánk a kérdéseket. Nos nézzük sorban, mi történik, ha új kutyát hoznak a régi mellé.

Elsőként érdemes megnézni, hogy honnan hozzuk a kutyát. Menhelyről, tenyésztőtől, milyen idős és milyen ivarú. Ha ezekre a kérdésekre elvileg tudják a választ, akkor sem biztos, hogy nem éri a gazdákat meglepetés.

Ha menhelyről hozzák, érdemes többször kilátogatni a menhelyre és ismerkedni az új kutyával. Kivinni sétálni, mert bizony a kutya akkor kezdi el igazi énjét megmutatni, ha olyan szituációba kerül. Fél, kutyával találkozik, ízlelgeti a szabadság ízét és az új gazda temperamentumát, egyéniségét, rangsorban való elhelyezkedését. Sokszor azzal áltatják magukat az emberek, hogy szegény kutya. Nos, nem egy esetet hallottam, hogy szegény kutya otthon megtámadta az új megmentő gazdáját, sok magam is tanúja és elszenvedője voltam egy ilyen esetnek. Ugyanis a kutya nem így gondolkodik. A menyhely előtt volt egy élete. Vagy az utcán vagy egy régi gazdától szedte össze az élet negatív és pozitív tapasztalatát. Erre rakódott még a menhelyi körülmény. És bizony ezt viszi magával tovább az új gazdához. Ezt még tetézi az is, hogy az új otthonában egy új kutya, vagy konkurencia várja őt. Ha tenyésztőtől hozunk el egy kis kölyköt, azzal talán könnyebb a helyzet a kutyák szempontjából. A gazdának pár hónapig nehéz, amíg a kiskutya is megtanul mindent. Ha két azonos nemű kutyát sikerül választani, akkor számíthatnak arra, hogy lesz konkurencia harc. Valamelyik kutya dominánsabb lesz. Lehet, hogy csak finoman és csak néhány dologban. De az biztos, hogy a két kutya nem fogja pótolni a munkát, a foglalkozást, az egyéni képzéseket, vagy a kutyaiskolát. Olyannyira nem, hogy a félős kutya a félelemre fogja tanítani a másikat, és sajnos ezek a félelmek a gazdától erednek. Ha nem kutya módra kezelik az egyik kutyát, bizony a másik is leveszi a mintát. Tapasztalhatnak ugyan némi javulást, mert a két kutya együtt már bandázik is és bátrabb, de apróbb vagy éppen nem kevés jelét fogják mutatni annak, hogy ketten sem érzik magukat kutyául. A kedves gazdi pedig ugyan úgy nem fogja érteni ezt a testbeszédet és akkor két kutyával fog küzdeni.  Egy szóval a munkát, a helyes mentori hozzáállást a gazda részéről nem fogja megoldani és helyettesíteni egy új kutya. Ideig óráig hihetjük azt, de már ott gondban lehetnek a kedves gazdik, amikor a két kutya nem jön ki egymással. És még mennyi minden dolog lehetséges.

18 hozzászólás a/z “Új kutya a régi mellé

  1. Soós Emese

    Új kutya régi mellé. Nekem egy Yorkim volt, 8 éves. Szerettem volna egy kölyökkutyát, újra átélni a kiskutya adta örömöket. Gondolom már is kirajzolódott a problémám lényege… Arról lehet olvasni, hogy mit tegyünk mielőtt kiválasztjuk az új kutyust, de mit tegyen az aki már elkövette azt a hibát, hogy kiskutyát hozott haza egy túl idős, túlságosan a gazdihoz ragaszkodó kutyushoz…? Jelenleg nem dolgozom, de félek, hogy egész nap egymást fogják ugatni, ha magukra hagyom őket. Nagyon megszerettem már a kisebbiket is…. Egy hónapja van nálam, jelenleg a konyhában lakik, míg a másik kutyus a nappaliban.Ha főzök stb akkor természetesen én magam is vele vagyok. Néha beengedem a kicsit a nappaliba olyankor heves játékba szeretne kezdeni az idősebbikkel, persze az mérgesen elzavarja magától rákap. (nem harapja, csak…) aztán az egyik kutyát az egyik kezemmel, a másikat a másikkal nyugtatom, így ha elalszik a kisebbik, és nem ér hozzá az idősebbikhez akkor a helyzet ok… ha nagyon eleven a kicsi kiviszem a parkba játszok vele kifárad, eszik, alszik… 13 hetes a kicsi sokat még nem játszik max fél óra alatt kifárad eszik és alszik… ekkor csend van. Felvettek dolgozni hónap végén kezdenem kellene, és nagyon félek, hogy ha egyedül hagyom őket, akkor véget nem érő ugatásba kezdenek. Talán egy kenel segítene? Lehet kapni lakásba való kisebb méretű kenelt (kutya ketrec ami nem fedett, rácsos és elég nagy, hogy játszhasson, ehessen, és a pelus is beférjen) talán segítene, ha a kisebbiket erre szoktatnám és az ajtaját bezárnám amíg nem tartózkodom itthon? Fejmosást már nem kérek, hogy mért vettem idősebb, rosszul szocializált kutya mellé egy kölyök kutyát, higgye el, többet nem tenném! (rosszul szocializált: az idősebb kutyát hat hónaposan vettem, és már akkor is támadó jelleggel állt fel mindenkivel szemben emberrel, és állattal szemben, ami abban nyilvánult meg, hogy ugat és morog és támad de… harapni soha nem harapott. Talán az idősebbet kellene tanítani? Eddig nem volt zavaró ez a fajta viselkedése, hisz 3 kg – os a kutyus, mindenki bájosnak találta még így is) Kérem, amennyiben tud, segítsen, ajánljon valakit aki tud segíteni, adjon tanácsot a tartásukkal kapcsolatban, minden megoldás érdekel! Köszönöm. SE.

  2. Zita írta

    Kedves Gazdi,
    Távol álljon tőlem, hogy bárkit megbántsak, vagy rosszat mondjak, azért mert jószándékúan szeretett volna több kutyát.Az öreg kutyával alapvetően ilyen téren nem érdemes már foglalkozni, mert nem sok eredménye lesz. Illetve nem megbízható lesz a végeredmény. És nem biztos, hogy az öreg – már koránál fogva is játszani szeretne. A kicsivel nagyon jól csinálja, hogy játszik, lefárasztja. Alapvetően meg is írta a megoldást, és meg is csinálta. Vigye továbbra is kutyák közé, játsszon, élvezze a kiskutya az életet. Így némileg kárpótolva lesz az öreg magatartását illetően. Szép lassan majd megszokja, hogy ön olyan gazdi, aki tudja hogyan kezelje a helyzetet. Megtanulja, hogy az öreget békén kell hagyni, cserébe ön megteremti a lehetőséget, hogy más kutyákkal játsszon, a világot megismerje. A nagy méretű terület leválasztása nagyon helyes ötlet. Mert jobb megelőzni, mint egész nap aggódni, vagy a végzetes összeverekedés következményein sírni.

  3. Paplukács Zita

    Kedves Zita!

    Olvasgattam írásait. Szeretném tanácsát/véleményét kérni.
    A tavalyi év során sajnos két idős kutyám is elhagyott minket. Jelenleg egy 1 éves komondor szukánk van, aki mellé szeretnénk egy másik kutyust is. November óta egyedül van, télen nem nagyon sikerült mellé társat találni :-(. A dillemma, hogy milyen korú és nemű kutya lehetne mellé keresünk? Szuka vagy inkább kan kutyát tudna jobban elfogadni, kölyköt, vagy pár hónapos kutyát, aki jobban bírja a “gyűrődést”? A komondor hozza a fajtája jellegét, elég domináns egyéniség, és még mivel fiatal, túlságosan hevesen játszik, rohangál, ugrál stb. és mióta egyedül van, nincs fajtárs aki rendre intse, hogy elég volt a tombolásból… Mivel a Férjemmel tanyán élünk, állatokat tartunk, de mindketten dolgozunk jó lenne ha kijönnének egymással és a többi állatkával egész nap…
    Köszönöm!

  4. Zita írta

    Kedves Zita,
    Nehéz előre megmondani, hogy egy domináns egyeddel szemben mi lehet a jó. Lehet, hogy talál jó játszótársat egy szukában, ha az kedves. Lehet, hogy nem. A kanokat könnyen ledominálják a szukák, és azzal fog küzdeni, hogy a kan rámászik a szukára. Amit javasolnék. Elsőként ne tegyen társat melléje. Vigye el iskolába, ha lehet. Vagy próbálja meg kutyák közé vinni szakértővel együtt, hogy tudjon játszani, megismerje a környezetét, a magatartás kódexet. Mert hiába vesz mellé bármilyen kutyát is, a nem ragadozó módjára kezelt kutya sosem fog kijönni egy kutyával sem. De ha megvannak az alapok, akkor már egy -egy csetepatét, sokkal könnyebb korrigálni. Hiszen addigra már játszott annyi kutyával, amiből megtanulja más kutyák jelzésrendszerét, a jó válaszreakciókat, és ön is fogja tudni, hogyan reagál általában a kutyákra és a környezetre a kutyája. Ez egy nagyon jó kiindulási alap ahhoz, hogy a későbbiekben jól tudjon dönteni és nagyon jó támpontokat adhat egy kutyakiképzőnek, hogyan kezelje a kutyát.

  5. Kőfalvi Noémi

    Kedves Zita!
    Olyanban kérném a segítségét,hogy van egy 3éves Amstaffunk(lányl.mányivel nagyon “szociálisnak” igyekeztünk nevelni,ezért nagyon jól kijött a többi kutyussal pl:a kutyafuttatóban is.mivel mi nagyon szeretjük a kutyusokat,közel 1éve gondolkoztunk rajta h szeretnénk még egy kicsit!(nem szaporítás céljára!!)aztán 2nappal ezelőtt meg is léptük ez a dolgot.hoztunk egy 4hónapos szintén Amstaff fajta kislányt.elkövettük a hibát h itthon ismerkedtek meg.az első pár napban nem volt gond,játszottak.egyszer kapott oda a kicsinek,de nem harapta meg!viszont ma,a második napon egy nagyobb gondot vettünk észre.mintha elkezdett volna depressziós lenni a nagy.bármit csinálunk vele,nem hajlandó együtt lenni a kicsivel.ő kapja elsőnek a kaját,juti falatot,őt üdvözöljük elsőnek ha haza érünk.nem tudjuk hol ronthattuk el.v ez cs ideig óráig tart?nagyon rosszul érzem én is magam,hiszen a szívem szakad meg h szomorúnak látom.remélem tud nekem segíteni,előre is köszönjük

  6. Zita írta

    Kedves Ilona,

    Az, hogy két kutya hogyan jön ki egymással, nem mindig azon múlik, ki a főnök, ki eszik elsőnek, kit babusgatunk. A kutyák is hasonlóan reagálnak, mint az ember. Ahogy mondani szokták: irigy, mint egy kutya. Ez esetben nem ez áll fenn, de a frusztráció, a “gondolkodás” megvan. Tapasztalat azt mutatja, hogy évekig képesek hordozni magukban a sértődöttséget. Olyan ez, mint egy új házasságba hozott gyerek. Vagy megszeretik, vagy csak ímmel-ámmal. Körülményektől is függ, egyéntől. Saját kutyáimnál is tapasztaltam ezt, egészen addig, míg az egyik el nem ment. Halála után a másik kutya teljesen lenyugodott. Volt közöttük egy rivalizálás, a területet meg kellett osztani egymással, a kajáért harcolni kell. Ez pedig felboríthatja az eddig megszokott nyugodt életet. A staffiknél amúgy is szokás foggal megvívni a harcot. Azt gondolom, hogy ezt személyesen kellene megnézni, hiszen nagyon sok múlik azon, hogyan reagálnak mozdulatokra a gazdák. Azt nem lehet ígérni, hogy sosem lesz rivalizálás, hogy a nyugodt életről való lemondás az pótolható, de nagyon sokat javítható. Mivel itt élőlényekről van szó, bizony a foglalkozás nagy mértékben meghatározza a kettejük viszonyát. És az idő nagyon sokat tud segíteni.

  7. Katalin

    Kedves Zita. Segítségre lenne szükségeVan egy 2 éves keverék kutyusom. 2 hónaposan került hozzánk. A faim hozott egy másik kis kutyust az is keverék ő 6 7 hetesen került hozzánk mentett kutyus ő is most már a pici 11hetes . A nagy amióta nálunk van a kicsi elég furcsán viselkedik. Morogva játszanak mint ha harapná de nem harapja de ez folytonos ha nem alszik a pici de ez már el viselhetetlen mintha haragudni rá morog harapgálja de mégse nem engedi hogy ha hívjuk magunkhoz hogy oda jöjjön szalad és morog és megint harapgálja de mégse. Ezt így tudom el magyarázni mert számomra furcsa ez a cselekvése mert közbe meg ha elfáradtak akkor a nagy nyalja tisztítja a picit. Nem tudom hogy mit tegyek de ez nagyon idegesítő és fárasztó mindig figyelni hogy el ne durvuljanak. Kérem a segítségedet mit tegyek. Köszönöm

  8. Turbucz Mihály

    Üdvöüzlök Mindenkit!
    Tanácsot szeretnék kérni!
    Van egy 5 éves bishon bologneze szuka kiskutyánk. Most vásároltunk egy kis münszterlandi vizslát, aki 9 hetes. Szeretnénk szobatisztaságra nevelni őt is, ezért úgy gondoltuk, hogy őt is a lakásba tartjuk. Érkezésekor egy furcsa helyzet állt elő. Az első találkozáskor megszaglászták egymást, miután a kicsi egyből elakart kezdeni játszani. Ezt a bishon nem értékelte és ahelyett, hogy támadta volna, helyette menekülőre fogta. Már harmadik napnál tartunk és sajnos nem barátkozik a kicsivel, hanem elmenekül. Tanácstalanok vagyunk, hogy hogyan tovább. erőltetni nem erőltetjük a közeledést, mert biztos kiváltana valami ellenállást a bishon részéről. külön etetjük és engedjük ki az udvarra őket elvégezni a dolukat. Mindegyikkel egyformán foglalkozunk, de lehet látni, hogy a bishon nagyao tart és fél a kicsitől. Várom a javaslatokat!

  9. Zita írta

    Kedves Mihály,

    a leírásból nem derül ki sok minden. Ezt a problémát érdemes lenne személyesen kezelni, mert úgy érzem a kutya reakciója több okból eredhet.

    üdv

  10. Brigi

    Szép napot, én is tanácsért jöttem. Egy 13 éves óriás schnauzer kan mellé szánunk egy egy éves, barátságos malamut kant. Pár éve pusztult el az öreg társa (ugyanilyen fajtájú, valamivel idősebb szuka), azóta meglehetősen magányos, de egyelőre még jó formában van. Mindkét szomszédban vannak kutyák, többek között egy szintén egy éves berni pásztor, azzal a kerítésen keresztül jól megvan, nem bántják egymást. Az öreg kezdettől fogva békés természetű, négy gyerek nőtt fel mellette (tehát jól tűri ha folyamatosan piszkálják meg dögönyözik), viszont nagyon félünk hogy mit reagálna ha egy fiatal, azonos nemű kutyát hozunk mellé. Helyük bőven lenne, így van rá esély hogy egyáltalán nem zavarnák egymást, de ez nem jelent számunkra elég biztosítékot arra hogy nem fogja a fiatalabb kutya nagyon elnyomni az öregebbet. Van-e bármi mód a két eb békés összeszoktatására, hogy ugyanannyi figyelem és szeretet mellett az idősebb ne érezze mellőzve magát, míg a fiatalabbnak megadjuk a számára szükséges mozgást meg játékot?

  11. Zita írta

    Kedves Brigi,
    Ha van lehetőség, akkor az új kutyával, még a hazahozatal előtt, érdemes lenne megismertetni az öreg kutyát. Ha már az első találkozáskor sem kedvelik egymást, akkor a válasz egyértelmű. Ha elsőre minden rendben zajlik, akkor sem garantált, hogy később is minden rendben lesz. A kérdés az, hogy az öreg kutya mennyire akar majd dominálni. Ez persze igaz a fiatalabb, jövevény kutyára is. Hogyan tolerálják egymást. Alapvetően előre megmondani azért nem lehet, mert a kezdeti ismerkedés után, a fiatalabb kutya otthon érezve magát, elkezd szemtelenebb, bátrabb és merészebb lenni. Persze nem csak a kutyával, hanem a környezettel és a gazdával szemben is. Két azonos nemű kutyánál a kekeckedés lehetősége mindig fennáll. Még akkor is, ha ivartalanítva vannak. Ha az egyik dominánsabb, mint a másik, akkor eldöntik egymást között a hierarchiát. Ha nem, akkor életük végéig acsarkodhatnak egymásra, mert vezetői hajlam nélkül, nem tudják eldönteni egymást között a rangsort. Persze az is lehet, hogy imádni fogják egymást, és nagyon jó barátok lesznek. Annak a híve lennék, hogy néhány alkalmat töltsenek együtt a kutyák. Abból legalább azt lehetne látni, hogy agresszívak-e egymással szemben. A többit az élet fogja hozni. Aztán lehet továbblépni.

  12. Edina Sinkáné Balogh

    7 éves jack rassel kan kinti kutya mellé kaptam egy 6 hetes kan tacsit…ő benti kutya lett…eleinte semmi gond nem volt..ivar érett lett a tacsi és jöttek a harcok rendszeresen megtámadtak egymást..ivartalanítottuk a tacsit…de a dominanciát még mindig nem sikerült leküzdeniük..ivartalanítással a másik kutyánál elérhetünk valamit?hogy ne támadja a tacsit?

  13. Zita írta

    a dominanciát nem minden esetben befolyásolja nagy mértékben az ivartalanítás.sok dolgot kivesz a kutyából. És alapvetően a hormonok által okozott, felfokozott állapotot szüntethetik meg.De ettől még a dominanciára való törekvés fennmarad. Az erős egyéniség, az ivartalanítás után is erős egyéniség marad. Az sem mindegy, hogyan korrigálják a kutyát. Habár ha nincsenek otthon, ennek akkora jelentősége nem lesz.Az a kutya, amelyik ivartalanítva lett, az nyugodtabb lesz. Ha ez a tapasztalat, meg lehet próbálni a tacsit is ivartalanítani. Akkor legalább egy esélyt adnak a helyzet enyhítésére.

  14. Vass Csilla

    Kedves Zita!

    Segítséget szeretnék kérni. Van egy Jack Russell terrier keverék kan kutyám, aki egy németjuhász kan kutya mellett nőtt fel, nagy barátságban, imádták egymást. Sajnos a németjuhász kutyám meghalt, ami meg viselt engem, és a kiskutyát is. Ezt enyhítve, rövid időn belül, kaptam páromtól egy 10 hetes németjuhász kan kutyust, aki igen csak domináns, csipkedi, kergeti, rá ugrik a kicsire, aki tart tőle… Félek, hogy ezzel nem, hogy segítettem, hanem ártottam a kisebbnek, igyekszem őket egyenrangúként kezelni, de mind kettő engem akar, az új kutyus nem enged, a kicsi pedig inkább kerüli. Lehet ebből még jó barátság? Mit tehetnék, hogy jobban igazodjanak egymáshoz? Illetve nem szeretném, hogy kis kutyám lelke még jobban sérüljön….

    Köszönöm válaszát!

    Üdvözlettel: Csilla

  15. Zita írta

    Kedves Csilla,
    Hogy lesz e ebből barátság, azt nehéz megmondani. De azt el lehet érni, hogy a két kutya egymással nyugodt legyen. Az egyértelmű kérésekre hallgassanak. Azaz amikor a két kutyát szeretné simogatni, akkor se legyen harc közöttük. Lehet, hogy szeretni nem fogják egymást, de az ön kedvéért nyugodtan lehet őket megsimogatni. Azt kell elérni, hogy a gazda, olyan pozícióba kerüljön, hogy megérje nekik szót fogadni. Mivel élőlények, ezért ők is tudnak puffogni, kifejezni a nemtetszésüket. De ezt lehet korrekten is korrigálni és kezelni. Egy szakember ebben gyakorlatilag tud segíteni. Úgy ugyanis rögtön lehet a nem kívánt magatartást korrigálni. üdv

  16. Laura

    Kedves Zita!
    Egy 5 éve örökbefogadott 6 éves (kan) kutya mellé befogadtunk tegnap egy, a korához képest hihetetlenül energikus 10éves keverék (szuka) kiskutyát.
    Az alapvető felállás, hogy az “új” nagyon szeretne a “régivel” ismerkedni, játszani (aki egyébként egy nyugodt, szófogadó, megbízható kutya), aki egyelőre csak eltűri az új helyzetet, de a túlzott közeledésre azonnal lemorogja vagy leugatja a másikat. (A közeledés elején pedig csak vár, de nem viszonozza semmilyen módon.) Mindkettejüket szeretgetjük nagyon, sőt a “régi” kutyát kezeljük rangidősnek, nehogy az “új” kutyán bosszulja meg, hogy a “területére” engedtünk egy másik kutyát. Viszont az “új” a folyamatos elutasítástól egyre szomorúbbnak tűnik, engem pedig nagyon megvisel a két szomorú kutya, nagyon szeretnék segíteni, hogy a helyzet mindkettőjük számára mielőbb komfortossá válhasson.
    Mit tehetek? Köszönöm szépen a választ!

  17. Zita írta

    Kedves Laura,

    azt gondolom, hogy ha a kiskutyát elviszi más,idegen kutyákkal játszani,akkor le tudja vezetni az energiáját. Otthon sokkal inkább el tudja fogadni,hogy nem játszanak vele. Ha nem viszi el, hogy lásson más magatartásformát,akkor ő is apatikus lesz. Mivel nem látja,hogy lehet másként is viselkedni. Ha nyugodtabb, akkor az öregebb kutya is nyugodtabb lesz. És megtanulnak egymás mellett lakni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás