Beszéltünk már arról, hogy a kutya tud-e felejteni. És vajon a gazdák tudnak-e? Ha valami történik a kutyájukkal. Ha beadják panzióba. A nyaralás alatt sosem jut eszükbe kutyájuk? Ha elmegy, eltávozik körükből, mennyi ideig hiányzik majd. Vajon lehet-e pótolni az első kutyát?B
Okos dolgokat nehéz leírni, mert az élet mindig felülírhatja azokat. De tapasztalatot meg tudok osztani önökkel. Saját és más gazdák élményeit. Olyan gazdák történeteit ismerem, akik beadták panzióba kutyájukat a nyaralás idejére. Bár tudták, hogy nagyon jó helyen van kutyájuk, naponta kaptak információt kedvencükről, mégis szinte mindenkinek hiányzott a kutyája.
Ha szoros kötelék van gazda és kutya között, akkor kedvencük hiánya nagyon nagy űrt tud maga után hagyni. Mindenhol várják, hogy felbukkanjon, szinte látják a mozdulatait, reakcióit. Ennek ellenére persze jó is a gazdinak kicsit kimozdulni a kutya nélkül. Nem kell hajnalban kelni, hogy megsétáltassák ebüket, vagy késő este még egy utolsó, szükségletek elvégzésére levinni. Nyilván a kertes házban lakók könnyebb helyzetben vannak. De ez nem jelenti azt, hogy a kutyájuk ne hiányozna. Mi okozza ezt a hiányérzetet?
Sok embernek a kutya egy póteszköz. Egyedül él, ezért a kutya az egyetlen, akivel meg tudja osztani gondjait, örömét, bánatát. Van, akinek ezért fontos, mert céljai vannak vele. Szeretné tanítani, együtt utazni. Ismerek olyat is, aki szinte szerelmes a kutyájába. Van, aki kutyába se veszi a kutyáját, inkább uralkodni akar felette, ezért hiányzik az életéből. Rengeteg oka van annak, hogy a kutyát miért szeretik az emberek, miért hiányzik nekik. És akkor még nem is beszéltünk a megszokásokról. Megszokták, hogy kutyájuk ott lábatlankodik, hogy néha elcsen valamit, hogy csak öregesen alszik és néha felugat, vagy hevesen őrzi a házat, vagy csak egyszerűen szép és a gazdikat ez büszkeséggel tölti el.
Felmerül a kérdés, vajon életük első kutyáját tudja-e pótolni egy másik. Nehezen. Valahogy az első kutya olyan meghatározó. Az első botladozások, az első érzés, hogy valaki ragaszkodik hozzánk, szót fogad, vagy nem, de mélyen belénk rögzül. Kellemes, szívet melengető ez az érzés. Ráadásul ahogy egy kutya tud nézni….Szinte el lehet tőle olvadni. Talán ez az érzés, ami miatt különösen ragaszkodnak az emberek négylábú házőrző társukhoz. Minden egyed, amely önökhöz kerül, különböző és utánozhatatlan. De valahogy életük első kutyáját sosem fogják tudni elfelejteni. Szinte kivétel nélkül hasonlítgatják az első kutyájukhoz a jelenlegi kutyájuk szokásait, viselkedését, mozdulatait.