Nem tarthatjuk? Vajon ki dönti ezt el, és mi alapján? Amikor megszületik egy kölyök, legyen az oroszlán, gepárd vagy kutya mindenki el van ájulva tőle. Milyen cuki, milyen aranyos. Milyen jól lehet kézbe, ölbe venni. Milyen gyámoltalanok. Ezért a védőösztön bekapcsol az embereknél is. Még nem szabad kint hagyni az udvaron. Mi van, ha baja lesz.
Persze látni ellenkező eseteket is, amikor a kicsi kutyát kint hagyják egyedül magára hagyva. Aki persze sír. Hiszen nemrég szakították el anyjától és a testvéreitől. Ezért hiányoznak neki.
Nos, hol az igazság. Az semmiképpen sem jó, ha egy kölyökkutyát, aki még nem ismeri a világot, magára hagynak, kint az udvaron. Mondván majd megszokja. Egyrészt,mert könnyen ellopják, nem veszik észre, ha valami gondja van. Másrészt, azért nem, mert elveszíti azt a képességét, hogy bízzon a gazdájában. Kitalál magának dolgokat, és azt lehet, hogy élete végéig hordozni fogja. Kitalálja pl,hogy ha ugat, akkor nem jönnek az emberek a kerítéshez. úgy érzi, ezzel megvédi saját magát. Azért teszi mindezt, mert nincsen mellette sem az anyakutya, sem a gazdi, aki segít a kölyökkutyának megoldani a feladatokat, a nehéz helyzeteket. Saját maga kell döntsön. Ha meg rosszul dönt, mert ugatóssá, esetleg félőssé vagy támadóvá válik, akkor persze fogja a fejét a gazda, és a kutyára haragszik. Hasonlítgatja őt az előzőhöz, vagy másnak a kutyájához.Nem bír vele. Pedig a dolog ott kezdődött, hogy az anyától elválasztott kölyökkel együtt kell élni. Hagyni őt, hadd hibázzon és helyesen kell korrigálni. Nevelgetni és terelgetni. A kutyák sem születnek rossz kutyáknak, de egy rossz, vagy akár túl kedves és nem egyértelmű bánásmód, nagyon sokat tud rajtuk rontani. A kutya társas lény. Szeret együtt lenni a gazdával. Még akkor is, ha vastag bundája, vagy egyéb életmódja, a genetikában kódolt múltbéli gének miatt kint is jól érzik magukat. Érthetö persze, ha egy nagytestű, bundás kutyát nem engednek egy szép lakásban lakni. Bár szerencsés lenne, ha lenne egy olyan előtér, ahol kommunikálhat a gazdával. Nem olyan nagyon kellemes dolog egész nap egyedül lenni. Ilyenkor sok mindent nem tud tenni a kutya, mint aludni. Vagy ugatni és keresni az izgalmas dolgokat, ami egy idő után akár pótcselekvéshez is vezethet.
Miért jó a lakásba beengedni a kutyát? Részben, mert rögtön lehet korrigálni, ha valamit nem jól csinál. Lehet megfigyelni és így lehet a legjobban megismerni állatainkat. Van, aki ezt nem teheti meg. Ott elég lenne, ha csak éjszakára bent aludhatna a kutya. Higgyék el, nem ettől lesz rosszabb a kutya. Persze érthető, ha valaki félti a lakását. Nem szeretne állandóan kutyaszőrben és koszban élni. Nem szeretne állandóan takarítani. Azonban sokkal kezelhetőbbé válnak azok a kutyák, amelyekkel együtt lélegeznek, együtt élnek. Ilyenkor ugyanis a kutya is sokkal jobban megismeri gazdájuk szokásait. És ki tudja, hátha egyszer egy szállodába szeretnének velük elmenni. Azzal a kutyával, amelyik lakáshoz szokott, és jelzi, ha dolga van kint, azzal sokkal könnyebben tudnak utazni, és akár egy szállodai szobában elhelyezést is kérni. A nem szocializált kutyákat sehol nem fogják tudni elszállásolni. A lakáshoz nem szokott kutya nem találja majd a helyét. Állandóan körözni fog, sőt a kanok jelölni is fognak.Vagy kaparni, rombolni.
Ha erre még társul egy nem megfelelő kezelésmód, akkor a kutya végképp nem fogja jól érezni magát lakásban, mert bezárva érzi magát. Állandóan arra törekszik,hogy a gazdájával együtt legyen.
Hogyan lehet ezt a dilemmát akkor megoldani. Például, ha van egy teraszuk, ahol az ajtónak az alsó része törhetetlen üvegből van, az már sokat segít a kívülről bekukucskáló kutyának, hogy kommunikáljon az üvegen keresztül a gazdájával. Lehet, hogy csak figyelni fog, és kukkolni, de mégis csak jobb ez a megoldás, mintha egyáltalán nem látná a gazdát. Nyári, meleg időszakban egy ráccsal meg tudják akadályozni, hogy a lakásba térjen be a kutya, de a kommunikációt nem gátolják vele. Az elszigetelődés ugyanis egyik élőlénynek sem tesz jót. Még azon élőlényeknél sem, mint pl. a tigris, akik szeretnek egy bizonyos életkor után egyedül kószálni a territóriumukon. Nem szabad elfelejteni, hogy a döntési lehetőségük nekik szabadon megvan. Akkor mennek tigrisek közé, amikor csak akarnak. Nincsen olyan gazda a fejük felett, aki egy ajtót bezárna előttük, amivel megfosztják őket társaik társaságától. A magányosan kóborló fajták is időnként együtt vannak a többi fajtársukkal. Ez általában a párzási időszakra korlátozódik. Aztán mennek tovább a dolgukra. De egészen addig, amíg ki nem fejlődnek és meg nem tanulják anyjuktól az élet fortélyait, együtt marad a család. Valamiért elterjedt az tévhit, hogy a kutyának csak és kizárólag kint van a helye az udvaron. Magyarázza el valaki, hogy miért. Hiszen, ha bent vannak a lakásban, megmérgezni is nehezebb őket, sokkal kedvesebbek lesznek, és sokkal jobban fognak együttműködni. Ha csak házőrzésre tartják őket, az nekik nem megfelelő életmód. Hiszen a vadonban is megvan a lehetőség, hogy egymással kommunikáljanak. Az emberek világában pedig csak a kert egy izolált, elszigetelt, viszonylag ingerszegény környezetet jelent a kutya számára.
Ha mindenképpen kertben kell éjjel-nappal lennie a kutyának. Akkor viszont több foglalkozást kell beiktatni az életükbe. A ledolgozott kutya nem fog annyit ásni, nem kezd el pótcselekvéseket kitalálni, és akkor valóban a fajtajelleghez kapcsolódóan jól érezheti magát a kertben. Hozzáteszem, hogy a lakásban tartott kutyának is épp oly fontos a foglalkozás. Az nélkül ú is pótcselekvéseket fog keresni, vagy az orrával bökdösni fogja a gazdát, hogy foglalkozzon vele.