Miért örülnek a gazdák, ha kis termetű kutyáik nagy hanggal nekimennek a világnak. Vagy elkergetnek egy nagy testű kutyát. Azt gondolják és mondják, hogy az ő csivava, yorkshire kutyájuk bátor, és egy oroszlánnak képzeli magát. Nos, valóban a bátorság miatt támad, vagy vicsorít egy ilyen kiskutya?
Anglia iparosodik. A yorki, az angliai munkásokkal együtt érkezett a városokba, A koszos utcákon uralkodó patkányinvázión próbáltak úrrá lenni, ezért a munkások elkezdték ezt a pimasz és bátor törpe terriert tenyészteni az Észak-Angliában található Yorkshire grófságban, ahonnan a fajta a nevét is kapta. A yorkshirek eredeti, “hivatalos” feladata az egerek és patkányok vadászata volt, és az illegális nyúlvadászatok és a patkányharcban. Az akkoriban kedvelt harci játékban a terriernek egy úgynevezett “pitben” (patkánylyuk) adott idő alatt annyi patkányt kellett megölnie amennyit csak lehetett.
A 19. század végén kezdtek megszűnni a harci játékok, ezzel egy időben elindult a fajtatiszta kutyák professzionális tenyésztése. Standardizálásuk jelentette a kutyakiállítások kezdetét, melyeken a legszebb és “legtisztább” fajtatiszta kutyákat független tenyésztő bírák kitüntették. A Yorkshire-i grófság szegényebb negyedében élő munkások is hamar észrevették, hogy a kicsi, helyes terrierek tenyésztéséből hasznot húzhatnak. Annak érdekében, hogy a kutyát nemesi körökben, különösen a finom dámákkal is megkedveltessék, csökkentették a yorkie k méretét és súlyát. Számos fajtával sikeresen keresztezték. 1886-ban a Yorkshire Terriert hivatalosan is elismerték önálló kutyafajtaként és Nagy-Britannia egyik legkedveltebb törpekutyájává vált.
Nos, ilyen múlttal ez a kis méretű kutya nem csoda, ha bátor kutyává vált. A patkányokkal vívott harcokban egyedül marad, és bizony akaratosnak, kitartónak kell lennie.
De ettől még mindig nem tudjuk, hogy azért ugat-e mert bátor, vagy valami más oka van. Nos, ezt a kutya testjelzéséből lehet látni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gazdáknak tetszik, hogy a kutyájuk ilyen harcias. De valójában a kutya azért harcias, mert ráhagyják. Ezért kezd ugatni, mert bizonytalan. És legjobb védekezés a támadás. A bizonytalanságot pedig az ember teszi a kutyájára. Azzal, hogy nem korrigálja időben, hogy sok mindent félreért, félremagyaráz a kutyával kapcsolatban. A kutya, aki nem érti az emberi világot, magára marad. Kitalál egy támadási technikát, az ugatást, és ha bejön, akkor életben marad a másik kutyával szemben. A harciasságával együtt erre időnként van esélye, de hiába is győz, ettől még nem érzi magát jól a gazdájával, mert az nem tudja értelmezni a kutyának ezt a viselkedését sem. Ettől pedig nem érzi magát kutyául. Ehhez párosul a szívós makacssága, amit a patkányokkal vívott harcokban szerzett.