A híradókban, rádiókban, újságokban rengetegszer elmondják, hogy a szilveszteri petárdázáskor hogyan kezeljük kutyáinkat. Zárjuk be őket, figyeljünk rájuk stb. Két kutyámat teszteltem ismételten a 2012-es év utolsó estéjén. Már csak azért is, hogy ténylegesen megtapasztaljam, hol is az igazság.
Az éjféli legnagyobb petárdázás közepette elindultam két kutyámmal sétálni. Most sem viselkedtem másképp, mint eddig. Nyugodtság, és öröm. Mint minden sétánál. A két kutyámat bizony nem nagyon zavarta a hangzavar. Néha rám néztek, hogy mi is zajlik a világban, de a határozott szemkontaktus és a helyes szóbeli terelgetés megtette hatását. Valahogy úgy jellemezném a gondolataikat: ha a gazda sem fél, akkor nekik sem kell.
Persze ehhez szükséges, hogy az egész életünk a kutya számára egyértelmű jelzésekből álljon. Az a kutya, akit nem jól kezelnek, vagy nem értenek meg egész évben, az szilveszterkor a legjobb szándék ellenére sem marad nyugodt. Az félni fog, menekülni. Ne egy alkalommal akarjunk határozottak lenni, mert az még nagyobb kudarcot és negatív élményt adhat mind a kutyának, mind a gazdának. Az egész életünk legyen olyan, hogy kutyáink stabilak maradjanak. Természetesen mindig vannak váratlan helyzetek, hiszen a kutya élőlény. Reagál pozitívan vagy negatívan. De ha ezeket jól korrigáljuk, akkor egy jól kezelhető kutyánk lesz.
Természetesen itt nem esett szó az olyan kutyákról, akiket befogadtak, találtak az utcán és nem tudni mi a múltjuk. Vagy, akit esetleg hangos zajokkal ijesztgettek. Ezek a kutyák a legjobb szándékunk ellenére sem biztos, hogy jól viselik az utca zaját, különösen nem a petárda hangját. Lehet, hogy kutyánk mellett robbant egyszer egy petárda. Ezekre a kutyákra más kezelés és más tolerancia érvényes. De mint tudjuk, a kivételek mindig más bánásmódot és megítélést igényelnek. Figyeljünk tehát arra, hogy egy kutyával való együttélés bizony nem egy dologból áll. Annak nagyon sok összetevője van. És ezt soha ne hagyjuk figyelmen kívül!